Már szarakodott (cecergett) egy ideje a biztosíték a lakásban, várható volt, hogy meg fogja adni magát. A biztosítékdobozban négy biztosíték van, ebből a második okozott némi dilemmát. Ugyanis - mint kiderült - nem ment az tönkre. Annyi történt, hogy  az előszoba kivételével egyetlen körre van kötve az összes fogyasztó a lakásban (a másodikra), így hiába van három másik, ha az megadja magát, végünk. Először csak cicergett, aztán minden nagyobb árammozgásnál (lámpa felkacsol, hűtő bekapcsol, mikró bekapcsol, laptop bedug...) villódzó kísértetlakássá változtunk. Végül egy napra sötétbe borultunk.
Nem nagy idő, de ez alatt rádöbben az ember: ha nincs áram, bizony sok minden behal a háztartásban. Vacsorára pirítóst akartam enni... Már bepakoltam a mikróba a cuccot, amikor leesett a tantusz. Aztán rájöttünk, hogy a hűtőben lévő cuccokat ki kéne pakolni az erkélyre - még jó, hogy mínuszok voltak éjszaka. Érdekes volt, hogy egy-egy helység elhagyásakor önkéntelenül odanyúltunk a villanykapcsolóhoz... Aztán függőben volt egy mosás, amit természetesen nem indítottunk el. Én meg kénytelen voltam beülni egy kávézóba, hogy dolgozni tudjak a laptopon, mert az sem bírja két órán keresztül.
Gyertyával csiholtunk magunknak fényt, amitől egyfajta romantika költözött a pecóba kis időre. Elalváskor olvasni szoktam. Ez úgy valósul meg, hogy az éjszaka közepén valamikor felriadok - könyvvel az arcomon. Még áram híján sem voltam hajlandó lemondani erről, ezért az ölembe vettem egy mécsest és úgy lapozgattam. Amikor elkezdett lecsukódni a szemem, rájöttem, ha így bóbiskolok el, arra fogok ébredni, hogy ég a pöcsöm. Úgyhogy elfújtam a gyertyát és elaludtam.

Az IT Crowd c. sitcom egyik legnagyobb jelenete

Másnapara hívtunk egy "szakit". Ismerős ismerőse. Én egyébként előzőleg megpróbáltam kicserélni, de komplikáltnak és rizikósnak éreztem (amúgy nem vagyok analfabéta, csak egyszer dolgoztam egy helyen, ahol egy nap ötször baszott meg a 220, mert szarul volt szigetelve a kávégép), élni meg szeretek. Szóval a "szaki" kihúzatta velünk az összes fogyasztót, aztán diadalittasan visszakapcsolta az általam korábban lekapcsolt biztosítékot : "Na, most a jó!". Lakótársnőmmel összenéztünk: "Ez ennyire hülyének néz minket?".
Persze semmi nem változott, erre a "szaki":
 -Ide villanyszerelő kell...
 -Miért, maga mi a fasz? - kérdeztük szánalommal vegyes csodálkozással.
 -Hát, én csak az izé... A na, szóval értik. Szólok a villanyásznak.
Én már nem voltam otthon, amikor a szerelés megtörtént, állítólag az egyik kábel kimozgott a helyéről, meg a biztosíték nem volt rendesen rögzítve az azt tartó sínhez. Néhány csavarmozdulattal visszakaptuk a lakásba az elektromosságot, én továbbra is olvasás közben alszok el és vannak tiszta ruháink.