Feedek

Ugatás

  • v2peti: Mi van, ha túlságosan híg a matéria? Akkor jogosan lehet használni a büntetőcédulákat? :) (2016.02.22. 10:40) A három kagyló
  • Kártevőirtó: @Kutya Úr: Mert a sajt csak a Tom és Jerry-ben kedvenc eledele az egérnek. Legközelebb kenj olcs... (2012.11.27. 18:15) "A rohadás jöjjön rád..."
  • Kutya Úr: @olajbogyóka: Folytatás egy héten belül :D (2011.12.08. 19:19) Kutyaélet Nagyinterjú
  • DieLente: pedig milyen jó kis sztori volt:D (2011.08.11. 15:57) Szabadnap
  • Kutya Úr: @olajbogyóka: Minden út a pohárhoz vezet! ;) (2011.04.02. 22:32) Hogyan NE basszunk be?

Címkék

dumaszínház (17) én (46) kritika (18) lakás (12) munka (31) pia (17) stand up (7) társadalom (37) vízilabda (12)

Szabadnap

2011.07.01. 23:08 Kutya Úr

Előző nap este kilenckor végeztem. Nem mentem sehova, még egy sörre sem, mert jól ki akartam aludni magam. Mégis csak szabadnapom van, használjam már ki teljes egészében! Ennek megfelelően másnap már reggel nyolckor kipattantak a szemeim, lezuhanyoztam, és elmentem masszőrhöz. Nem szoktam rendszeresen gyúratni magam, és amúgy is kötött az izomzatom, úgyhogy olyan fájdalmaim voltak, amiket korábban még nem éltem át. De amit utána éreztem... Mintha a föld felett járnék fél méterrel. Ebben a félig levitációs állapotban érkeztem meg a strandra. Ittam egy kávét, nyugodtan megreggeliztem, pihegtem egy keveset, aztán bementem úszni a tengerbe. Nagyjából egy kilométert úszhattam. Úgy jöttem ki a vízből, mint aki teljes egészében újjá született. Kellemesen fáradtan, de lazán és erőtől duzzadva indultam el Rodosz belvárosába.
A bankban kezdtem, mert haza kellett utalnom némi pénzt. Viszonylag gyorsan ment, ami nem vall a görögökre, de ez a nap az enyém volt, minden úgy alakult, ahogy én akartam. Ebédidő volt, ezért kerestem egy kedves kis éttermet az óvárosban. Talátam is egy családi "kifőzdét", helyi kajákkal. A tulajdonos/pincérnő/szakácsnő meglepődött, hogy egyedül érkeztem. Mondtam neki, itt melózok a szállodasoron, de miután alig van szabadnapunk, ezért van olyan, hogy egy nap csak egy ember tud elszabadulni.  Hozzátettem, mennyire gáz teljes helyismeret nélkül itt dolgozni, és hányan vagyunk így.... Erre nagyon kedvesen felajánlotta a leánykája segítségét, hiszen helyi, ráadásul rá is ér délután, csak most még az étteremmel kapcsolatban rohangál papírokkal a városban. Annyi baj legyen, hátha visszaér, mire megebédelek. Így is lett, mire lecsúszott az utolsó falat kalamári, belibbent az ajtón a kislány. Hát, nem az a görög sztereotípia volt, na! Vékony, szőke, bazinagy kék szemekkel... Óriási mosollyal köszönt, váltott néhány szót anyukával, madj totál fesztelenül lehuppant mellém. Kedélyesen elbeszélgettünk a helyi dolgokról, aztán útnak indultunk. Mondtam neki, hogy még csak délután kettő van, mielőtt nekimegyünk a várnak, meg az óvárosnak, előbb be kell vásárolnom, mert nincs egy göncöm se, amit fel lehetne venni. Megmutatta a legnormálisabb boltokat, viszonylag gyorsan és nagyon olcsón sikerült felújítanom a ruhatáramat, ráadásul végig flörtöltük az egészet. Egy ponton nem sok kellett volna, hogy berántsam az egyik próbafülkébe.
Visszavittem a ruhákat a hotelbe, és egy óra múlva találkoztunk a tengerparton. Körbevitt azokon a részeken, amik történelmileg, vagy bármilyen szempontból nevezetesek, fontosak Rodoszon. Frankón ránk esteledett, de még mindig vitt a lábunk. Éjfél utánig bolyongtunk a  vár falai között, és beszélgettünk. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy veszettül csőrözünk... Szinte belepréseltem szegény kislányt a vár falába. Mondjuk őt se kellett félteni. Nagyjából másfél órán át nyúztuk egymást az elhagyatott romok között. Megéheztünk, ezért visszamentünk az éttermükbe, ami már zárva volt, de a leánynak volt kulcsa. Nekiálltunk incselkedve főzőcskézni. Olyan ízeket és fűszereket mutatott, hogy majdnem összepisiltem magam. Miután bekajáltunk, megmutatta az étterem feletti szükséglakást, amit nem nagyon használnak. Felmentünk egy üveg borral, és addig bírkóztunk, amíg testi szerelem okozta fáradtságtól teljesen kimerültünk, és egymás izzadságával takarózva elszenderedtünk a kabócák énekére...

 

Ismerős hangra riadok. A telefonom ébresztője kukorékol. Lenyomom. Ahogy jobban megnézem, ez a harmadik szundi, amit agyonverek. Átfordulok a másik oldalamra. A csaj sehol. A  képzeletem szüleménye volt, akárcsak az egész szabadnap. Öcsémet látom, ahogy borostásan, tetszhalott állapotban hortyog. Körbepillantok, megpróbálom felvenni a kapcsolatot a valósággal. Porcicák, kifordított zoknik és alsógatyák hevernek szanaszerte. Az asztalon üres ásványvizes-, sörös- és cigis dobozok. Feltápászkodok, a lábaim zsibbadnak, a nagylábujjamon még mindig gyulladt a köröm. Van húsz percem, hogy leérjek kinyitni a bárt, ráadásul tegnap már nem volt kedvem felmosni, biztos szarszag is van. Ma sem fogok reggelizni, csak zuhanyzásra és borotválkozásra van időm, és még egy tiszta ingért is el kéne mennem a mosodába. Ha mázlim van, nem fogok elkésni.

A bejegyzés trackback címe:

https://dogslife.blog.hu/api/trackback/id/tr553028893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DieLente 2011.08.11. 15:57:40

pedig milyen jó kis sztori volt:D
süti beállítások módosítása