A boltban sorban állva - ejnye-bejnye, nem szép dolog - bele szoktam kukkantani az emberek kosaraiba. Nem ma kezdtem a "szakmát", és azt vettem észre, hogy korosztálytól függetlenül erősen kicserélődtek a kosarak tartalmai. Ugyancsak a polcokon található termékek. A tendencia (a változás) nyilván természetes, csak az a baj, hogy erőteljes minőségromlást vettem észre.
Bonyolult gazdasági folyamatok magyarázzák, miért van túlnyomó többségben trágya élelmiszer a polcokon, és miért kerül a minőségi cucc sokszorosába az azonos típusú, de fos terméknek. Magamból indulok ki. Egy darabig a mennyiség volt a fontos szempont, ma már inkább veszek kevesebbet, de az legyen tiszta - amennyire lehet. Vendéglátóéknál például megtanultam a lehetőségekhez mérten egészségesen élni. Nyáron műszak közben áfonyalevet, meg szódát ittam, télen meg a pult gyümölcskészletének bevonásával "főztünk" meleg italokat. (Az áfonyába és a szódába jó a vodka, a teákba meg belefér a rum...)
Messziről indultunk, de megpróbálok rátérni a lényegre. Nem vagyok eleresztve, de annyi van, hogy oda tudjak figyelni, mondjuk a kajálásra. De mi van akkor, ha netán ennyim sem lesz, és kénytelen leszek (hangsúlyozom, kénytelen!) megvásárolni a legalja ótvart, csak azért, hogy legyen mit ennem? Mert a kosarak tartalmai erről árulkodnak. Nem tudom, mennyire cselekszenek kényszer alatt a vásárlók, de irgalmatlanul sokan vásárolják a fost. Az élelemszerzés példáján keresztül arra akarok kilukadni, hogy nem csak aktív koromban akarok relatíve minőségi élelmiszereket vásárolni, hanem öreg koromban is.
Volt itt ez a nyugdíj mizéria, nem tisztem észt osztani a maradásról/nem maradásról. Ha lett volna csatlakozásom elmenni, maradtam volna, most már mindegy. Miután pénzügyes cégnél vagyok - ha nem is volt napi téma -, nyiladozott a csipám alternatív megoldások irányába. Mindenképpen olyan dolgot kerestem, amibe úgy lehet belecsorgatni kisebb-nagyobb összegeket, hogy menet közben nem vész el az értéke, nem vagyok fizetéskényszer alatt és adott esetben hozzá is tudjak nyúlni. Régebben tanultam a befektetési háromszögről, aminek a lényege: van három tényező (biztonság, hozam, likviditás), amelyből csak kettő tud bizonyosan teljesülni. Az egyiknek ki kell esnie a másik kettő kedvéért.
Aztán az irodában előkerült ez a téma, és mondták a srácok, hogy van egy dolog, ami tudja hozni mind a hármat, csak kevesen tudnak róla. A befektetési aranyról van szó. Utánanéztem, szételemeztem a kérdést mindenféle irányból, és nem tudtam belekötni. Idomul bármilyen fizetési ritmushoz, de egy összegben is lehet venni. Az utóbbiban az a poén, hogy majdnem olyan, mint a csemegepultnál:
- Jó napot! Szeretnék kérni húsz gramm aranyat a négykilencesből.
- Huszonkettő lett. Maradhat?
Nyilván ilyen nincsen, de az eljárás hasonló. Kevésbé harsány anyagi lehetőségeim miatt én a havi megtakarítási forma mellett döntöttem. Ez azt jelenti, hogy 20 éven át van lehetőségem színaranyat venni, apróbb összegek befizetésével. A befizetések euróban mennek, és a minimum összeg 50 euro (ez mostanában 13.000-15.000 forint). De lehet többet is belerakni, meg lehet olyat is csinálni, hogy kihagysz hónapokat. Próbálkoztam már hasonlóval, lakáscélra, de ott a második befizetett hónap után munkanélküli lettem, úgyhogy nem tudtam tovább fizetni. Akkor a pénzem elúszott, az aranynál viszont megmarad - csinálhatok olyat, hogy két évig nem rakok bele zsetont, az aranyam akkor is meglesz. És menet közben ki is vehetek belőle, ha úgy alakulna. Ruganyos, na. Mondom még az előnyeit: adómentes, áfamentes, nem inkasszálható, biztonságos (az utóbbi időben 20% körül hozott évente), "magától csajozik".
Nem szoktam ide ilyen dolgokat kirakni, csak úgy érzem, ha már "állambá'" nem tud vigyázni ránk, akkor nekünk kell találnunk valami megoldást. Közérdek, hogy ne szopjuk be! Ráadásul az utóbbi két-három évben több embert, vállalkozást is láttam bedőlni, csődbe menni. Ha a hasznuk egy részét aranyba pakolták volna, akkor nagy valószínűséggel nem fogtak volna padlót. Rövidtávú spekulációra egyébként annyira nem jó, mert lassan, de biztosan emelkedik az ára - még ha néha esik is.
Szóval én hatvanévesen is szeretnék normális kaját és piát venni, nem tudom, ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel. Szoktatok előre gondolkodni? Vannak megtakarításaitok?
