Megint kicsit hosszúra sikerült a kuss, igyekszem hát röviden összefoglalni a történéseket. Elköltöztünk, sokat melózok, nyáron nem leszek itthon.
Kezdjük az elsővel. Február elején el kellett jönnünk a régi albérletünkből. Mázlival sikerült egy kurvajó lakást lőni a Várhoz közel, természetesen Budán. Szerintem nem is néztünk pesti albikat. Ezt most nem nagyzolásból írom - egyszerűen szeretünk Budán lenni és egyáltalán nem drágább, mint Pest. Már ha okosan csinálod. Végre úgy van két szobánk, hogy nincs közös fal. Azért lássuk be, ha az ember egy fiatal párral él együtt, ez nem elhanyagolható szempont.
Meló. Négy fronton harcolok: kommunikációs igazgatás, vendéglátás, stand-up, angol tanítás. Az iroda olyan, mint egy kert. Tavaly elvetettük a magokat, most meg elkezdtek kibújni a hajtások. Illetve minden, ami aratható. Van olyan terület, ami úgy fejlődik, hogy szinte hallod, ahogy recsegnek a levelei. Jó érzés! Majd' beledögleni már annyira nem, de legalább van értelme. Akárcsak a beugrós vendéglátós melónak. Egy szakmailag, és italkészletét tekintve nívós helyen "parádézok" pénteken és szombaton. Van, hogy kedden, vagy csütörtökön is. Rohadjak meg, vannak momentumai, amiket élvezek, ráadásul majdnem minden nap van valami újdonság, tanulni való. Akár receptúra, akár házi készítésű alapanyag, amivel brutálisan fel lehet dobni egy-egy italt. Az itt összeszedett élmények meg ugye a jól működő stand-upos sztorik gerincét adják. Az utóbbi hónapok egyébként nem a showbusinessről szóltak. Március elejéig nem is léptem fel idén. Aztán most volt három rendezvény gyors egymásutánban. Hiányzott, na! Azt mondjuk hozzá kell tennem, hogy láttam, hallottam olyan sztorikat a háttérből, amik miatt szeretném megtartani a színpadi bohóckodást szigorúan hobbinak. Nem életcélom havonta, vagy félévente a tévében szerepelni stand-up műsorban. Ennek rém egyszerű oka van: nem vagyok olyan termékeny. Görcsből írni meg nem akarok. Illetve elkerülném azt is, hogy egy műsoron csak azért nevessenek, mert én mondom, nem azért, mert vicces. Évek múlva visszanézni elég szopó lenne. S csak hogy pontot tegyünk a munkalista végére, vannak még angol tanítványaim, akik elég szépet fejlődtek az utóbbi időben. Szép volt, lányok-fiúk!
Na, akkor számoljunk: hétfőtől péntekig napközben iroda, péntek-szombat éjszaka pörgés-itatás, hétköznap munka után angol tanítványok, és olykor fellépés. Ha ezt felrajzoljuk, akkor szabadon marad a vasárnap délután, egészen hétfő reggel 7-ig. Köszönöm szépen, szerintem ez abnormális. Mindezt miért csinálom? Hogy legyen annyi pénz, amennyiből el lehet lenni, netán félre lehet tenni. Jelentem, képtelenség, sőt! Nem kezdem el részletezni, mert csak felbasznám rajta az agyam. Inkább megosztom veletek, hogy április közepén lecserélem ezt a valag foglalatosságot egyre: a nyarat Rodosz "felsőn" fogom tölteni egy ötcsillagos szállodában, minden bizonnyal a pultok mögött.
Ha bárki keres, itt megtalál
Az ötlet tulajdonképpen hirtelen jött. Tavaly nyáron összeállt egy válogatott brigád egy belvárosi szórakozóhelyen. A tulajok, üzletvezetők szerintem még mindig nem jöttek rá, mitől volt más az a csapat, mint bármelyik másik, amikkel korábban együtt dolgoztak. Nem is érdekes, az a lényeg, hogy tulajdonképpen egyfajta kommandóvá váltunk, amelyik a nyár végére szétszéledt. Csakhogy megcsörrent a piros telefon, a kommandó meg összeállt - legalább is részben -, megyünk bevetésre. Menni kell!
Az első gondolatom az volt, hogy ez baromság, meg nekem már kialakult itt a kis életem, jó lesz ez, csak meg kell várni, amíg beindul... FASZT! Még nem vagyok 26, évek óta nem voltam nyaralni, tengert meg csak fényképről láttam. Munkák vannak, de se asszony, se gyerek... Ráadásul egy olyan brigádról van szó, hogy elsírom magam. A fizetés, meg a munkakörülmények nem is említhetők egy lapon az itthoniakkal - sajnos. Ami összességében a fonák: már megint az a szakma adja a megoldást, amelyiket nem intézményesített keretek között tanultam meg, és nem vártam tőle soha semmit.
Életünk kalandja lesz! Tervben van, hogy ezt az időszakot egy külön blog örökítse meg, még beszélgetünk a részletekről. Addig itt még igyekezni fogok pótolni néhány hiányosságot, valamint javaslom, kövessétek nyomon a Comedy Club nevű humortársulat munkásságát!
Csók
