Mostanában több színházi, vagy színházi jellegű eseményen voltam jelen nézőként. Láttam egy kedves ismerősömet a Fahrenheit 451-ben, voltam a saját társulatom stand-up rendezvényén, illetve véletlenül belefutottam a Machow Swing utolsó etapjába. Ezeknek a kulturális eseményeknek ugyebár az lenne a céljuk, hogy kikapcsoljanak, kiszakítsanak a mókuskerékből, mégis mindezt ne otthon, magányosan.
Na most akkor... Kérem szépen, miért nem lehet úgy is viselkedni a közönség soraiban, mint aki kikapcsolódni jön? Már rég óta foglalkoztat a téma, csak valahogy az elmúlt három rendezvény felszínre ingerelte. Tudniillik egyik eseményen sem láttam azt a fajta felszabadultságot, amit mondjuk egy kikapcsolódás "megkövetel". Ülnek a nézőtéren és feszülnek, mint Krisztus a kereszten. Értem ezalatt, hogy a vicces rendezvényen nem azért bambulnak az emberek rezignált arccal, mert nem értik, vagy mert nem vicces, hanem mert nem mernek nevetni! Egymásra pillantgatnak kérdőn, hogy "Ezen most szabad?". Hát persze, vazze, azért vagy itt! A zenés-táncos mulatságon meg Steven Seagal mimikával, mozdulatlanul nézik, ahogy a ritmus, a dallam, meg az előadók lelkesedése szétkapja őket, ahelyett, hogy tapsolnának, esetleg énekelnék a szöveget, ahol tudják - mert egyébként tudják. Egy komolyabb darabra meg úgy ülnek be: fogalmuk sincs a darabról, vagy a színészekről, és persze a színházi etikettről (értsd: beszélgetés, röhögcsélés, szotyizás...).
A Swing után összeakadtam a pultnál az egyik előadóval, aki színész. Vázoltam neki az észrevételemet. Megerősített, hogy valóban, de ha a közönség nem érzi jól magát, az kizárólag a színpadon lévők hibája. Az alázat azt diktálja, értsek egyet a tapasztaltabb, sikeresebb művésszel. Ha az előadók bénák, egyetértek, láttam már ilyet. Az élményeim viszont azt mondatják velem, hogy ez egy társasjáték, amiben a közönségnek ugyanúgy részt kell vennie, mint az színpadon mozgóknak. Nem bonyolult a feladat, de ha tudatlanul is érkezik a kedves néző egy-egy rendezvényre, legalább azt tegye meg, hogy lelazul, és leszarva a többiek véleményét átadja magát az események sodrásának. A probléma nem új, és ennél szofisztikáltabb formában is megénekelték már. Valahogy így:
Egyébként napjainkban a "lazítani" szinonimája az "engedd el!". Szóval, tudjuk már elengedni! Maradok hívük.
