Feedek

Ugatás

  • v2peti: Mi van, ha túlságosan híg a matéria? Akkor jogosan lehet használni a büntetőcédulákat? :) (2016.02.22. 10:40) A három kagyló
  • Kártevőirtó: @Kutya Úr: Mert a sajt csak a Tom és Jerry-ben kedvenc eledele az egérnek. Legközelebb kenj olcs... (2012.11.27. 18:15) "A rohadás jöjjön rád..."
  • Kutya Úr: @olajbogyóka: Folytatás egy héten belül :D (2011.12.08. 19:19) Kutyaélet Nagyinterjú
  • DieLente: pedig milyen jó kis sztori volt:D (2011.08.11. 15:57) Szabadnap
  • Kutya Úr: @olajbogyóka: Minden út a pohárhoz vezet! ;) (2011.04.02. 22:32) Hogyan NE basszunk be?

Címkék

dumaszínház (17) én (46) kritika (18) lakás (12) munka (31) pia (17) stand up (7) társadalom (37) vízilabda (12)

Pult vs. pálya

2011.05.20. 21:23 Kutya Úr

Sok a lemaradás, megpróbálom egy bizonyos szempontból összefoglalni az első két hetet. Azon nyomban nem kaptunk pultot, mert még nem volt nyitva mindegyik. Azt itt tenném hozzá, hogy öcsémet kifejezetten mixernek hozták, engem meg alapvetően mixernek, de amúgy jokernek. Ennek remek példája volt a második hét, amikor öcsém már pultban is volt, én meg a táblázat szerint a „room service”-re lettem beosztva – ami ugye a szobaszerviz. Utólag azzal magyarázta a főnök, hogy egyedül ennek a részlegnek van olyan időbeosztás, amibe engem akart beírni. Végül persze maradtam az étteremben. A lényeg: az első időszakban mindent csináltunk, csak azt nem, amiért idejöttünk. Volt pohár- és evőeszköz fényesítés, segédfelszolgálás (redves asztal letakarítása és újraterítése hat személyre 45 másodperc alatt), helyiségek és területek újrarendezése, egyéb pakolás… Két dolog nem volt; pult, és szabadnap.
Mindenesetre ismét volt lehetőségünk belenyalni az éttermi meló felszolgálás részébe, és ez az, amiről igazából mesélni akarok. Újból megbizonyosodtam, szívből gyűlölök pincérként mozogni! Rengeteg különbség van a „pultozás” és a „pálya” között, laikusoknak megpróbálom ezeket összeszedni.
Kezdésnek elég csak azt figyelembe venni, mennyit rohannak a felszolgálók egy műszak alatt. A távolságok miatt összehasonlíthatatlanul többet, mint a pultosok. Még akkor is, ha csak pár asztal van, és a konyhából kiadóablak nyílik a vendégtér felé (értsd: nem kell bemenni a kajáért a konyhába, vagy előkészítőbe). Ez még akkor is igaz, ha mondjuk a pult kicsi, vagy rosszul van feltöltve, és el kell rohangászni a pulttól a raktárig.
Aztán ott van a „védtelenség”. Legalább is én konkrétan meztelennek érzem magam, ha nincs köztem és a vendég között valami. A pályán lehet nálam tálca, vagy tolhatok magam előtt zsúrkocsit, viselhetek rikító kötényt, akkor sem érzem magam annyira biztonságban, mint a pultban. Kell a fizikai távolság, hogy érezzék, eddig az enyém, onnantól az övék. A vendégtérben ilyen gyakorlatilag nincsen. Amikor leteszel, vagy elveszel valamit az asztalról, óhatatlanul belenyúlsz a vendég aurájába, és ő is a tiédbe. Engem ez baszottul zavar. Pulton keresztül is lehet „intim” kapcsolatot kialakítani, az előbb említett kényszerhelyzet nélkül – és mennyivel kellemesebb egyezményesen „belemászni” valakibe, mint szükségszerűen.
Két dolog van, ami nálam teljes diszkomfort érzetet okoz: ha retkesnek érzem a számat, és ha koszos a kezem. Pulton belül mindkettő azonnal orvosolható. Szájhigiéniára ott a mentalevél (el kell rágcsálni párat), kezet mosni meg minden valamire való pultban lehet. Minden kiadott kör után öblítek, ha tehetem. Na, ezek egyikére sincs lehetőség a pályán, mert a vízcsapig menni kell, a kérődzést meg azonnal kiszúrják a vendégek – az meg gáz. És ha kezet is mosol, akkor is két percen belül hozzá kell nyúlni egy olajos-zsíros-krémes-szutymákos tányérhoz, evőeszközhöz, csészéhez… Hányinger.
Felszolgálóként valamilyen szinten kiszolgáltatott vagy. Felveszed a rendelést, jó esetben tudsz ajánlani, kicsit beszélgetni a vendéggel, stb. De onnantól gyakorlatilag megszűnik a ráhatásod az elé kerülő dolgokra. Mert leadod a rendelést a konyhának, a pultnak, és vársz. (Jó esetben nyilván nem, mert menned kell tovább, de alapvetően igen.) És elkészülnek az italok, az ételek, és ha tudod is, hogy el van baszva, már enyhén szólva is körülményes újrahaboztatni a sört, megigazíttatni a tejhabot a kapucsínón, átrakatni a köretet a hús túloldalára, tovább főzetni a krumplit, bla, bla, bla. Ha valamit megtanultam (itt kint ez hatványozottan igaz), hogy sose bízz ilyen dolgokat másokra – mindent csinálj magad! Nagyon kevés kollégám van/volt, akikre felszolgálóként rá mertem bízni magam. Most ezzel nem azt akarom mondani, hogy jobb pultos és szakács vagyok egyszerre, mint bárki ezen a Földön, de mindössze pár emberrel voltam képes flottul együtt dolgozni. Tudtam, amit kérek, azt időre és úgy fogja megcsinálni, ahogy azt megbeszéltük, ahogy bekértem, ahogy a vendég akarta. Ennek a „csináld magad’ mozgalomnak volt néhány vadhajtása, amikor rövid ideig a Keleti pályaudvarnál voltunk egy kis kávézó-étteremben, vagy amikor tavaly nyáron, a Balaton partján a reggeli műszakban magunk vettük fel a rendeléseket, készítettük el, és vittük ki. Tiszta sor, mert előtte megkérdezed, mit hogyan akar, úgy megcsinálod, és szervírozod. Tutira azt kapja, amit kért, ha meg reklamál, meg tudod védeni magad.
Elég mélyen belementem, úgyhogy érdemes arról is szót ejteni, hogy sajnálatos módon jelen pillanatban egy pultosnak sokkal nagyobb a renoméja, mint egy felszolgálónak. (Ezt a gondolatot kezdhetjük onnan is, hogy magának a vendéglátásnak sem áll jól a szénája, de maradjunk a pult és a pálya vonatkozásában.) Nem kell nagyon messzire menni, 40-50 évvel ezelőtt a felszolgálók meg tudtak élni a fizetésükből, voltak egyáltalán felszolgálók, nem csak „levespostások”, mint most. Manapság csak rendkívül kevés hely van, ami a főpincér, vagy a felszolgálás okán híres. Maga a kaja, vagy az extrém kevert italok elviszik az egészet, egy séfet, vagy egy mixert előbb megjegyeznek. Nyilván rengeteg oka van ennek, kezdve onnan, hogy nincs pénz étterembe járni, ugyanakkor nyakra-faszra nyílnak a helyek, mert sokan látnak fantáziát a vendéglátásban – mert mondjuk úgy gondolják, nem kell hozzá szakértelem. Mindegy, elmúlt, ami ma van, abból kell főzni.
Minden tiszteletem azoké a – most már – korosabb felszolgáló kollégáké, akik végig bírnak nyomni még mindig egy műszakot. Sokuktól hallottam, hogy eléggé el vannak kámpicsorodva a helyzet láttán, de nem nagyon tudnak vele mit kezdeni - lényegében örülnek, van munkájuk.
De térjünk vissza a rodoszi viszonyokhoz, és arra, hol is tartunk most. Jöttek még páran külföldiából (főleg lettek, akik aranyosak), úgyhogy végre kaptunk sztenderd pultot. Én például úgy lettem az egyik egység egy személyben, hogy az egyik pillanatban még rendelést vettem fel, a másikban meg már ott találtam magam a hallal szemben egy pultban. Kiderült, egyedül fogom csinálni az egész lobby-t, meg a hozzá tartozó részeket: egy külső helyiség vízeséssel, konferenciatermek, nagyobb csoportok fogadására welcome-drink, a fejesek irodája, és mindez tulajdonképpen egy kávézó szintű pultból. Az össz terület több száz négyzetméter, a két legtávolabbi pontja biztos, hogy több mint száz méterre van egymástól. És persze nem csak italok vannak, hanem szendvicsek, meg sütemények – és a hab a tortán, a fagyi. A minap volt, hogy elrohantam az egyik konferenciaterembe új rendelésért, mire visszaértem, egy csávó már kiszedte magának a fagyit, és távozott volna sietve…
Kicsit olyan érzés, mintha lenne egy saját kávézóm. Mindent látnom kell, mindenről tudnom kell, ugyanakkor csak nagyon ritkán néznek rám, hogy minden rendben van-e. És ha nincs, akkor kit basszak le, ugye? Voltak pillanatok, amikor pörgött a turmixgép, főtt a kávé, közben fagyit porcióztam (innen is üdvözlet Péterfy Szabinak), és fél füllel rendelést vettem fel. De elég hektikus a forgalom, van, amikor senki nincs. A szezon elején járunk, a csúcsterhelésre kell majd mellém egy felszolgáló. Mert a pályán mozogni továbbra is gyűlölök.

A bejegyzés trackback címe:

https://dogslife.blog.hu/api/trackback/id/tr882869393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása