Hagyományteremtő bejegyzés következik. Időnként fel fogok dolgozni egy-egy témát az örök klasszikusok közül. Nem reprezentatív, szigorúan szubjektív!
Jellegzetes a tapintása, szaga van, súlya, lehet, hogy megvágja a kezdet a papír... Ezeket az élményeket egy Playboy-naptár forgatása közben is át tudod élni, de én inkább a könyvre gondoltam. Hús-vér, szagos, mállott borítójú, foszló gerincű könyvre! És az olvasás élményére. Alább néhány mű a múltból, melyek számomra jelentőséggel bírtak/bírnak. Szándékosan nincsenek számozva. Nem az a lényeg.
János vitéz - Petőfi Sándor
Egy idióta Amerikai tinifilmben hangzott el: "Shakespeare...? Ja, az a csávó! Jól tudott rappelni, kár, hogy fehér volt." Petőfi is fehér volt és (csak hogy a modern felfogásúaknak is tiszta legyen) igen, jól tudott rappelni. Bár nem vagyok benne nyakig a kortárs magyar költészetben, nem olvastam még hozzá foghatót. Sem magyarul, sem más nyelven. Mondjuk Poe Hollója egész közel volt, de csak zeneiségben.
A János vitéz fontosságára és sokszínűségére természetesen csak később jöttem rá, amikor valamiért újra elolvastam. Furcsa érzés volt. Tudjátok, amikor valamit újra átéltek, de másodszorra sokkal intenzívebb, de legalább is más. És jön a kérdés: bakker ezt elsőre hogy nem vettem észre? Éppen ezért minden évben újra "végigrappelem". Fontos, hogy nyár elején. Nekem aznap indul a nyár, amikor elolvasom a János vitézt.
Ide kívánkozik még Petőfi és Arany levelezése is. Felbecsülhetetlen értékű művek úgy az emberi kapcsolatok jellemzésének, mint a magyar nyelv fantasztikus lehetőségeinek bemutatására.
A kis herceg - Antoine de Saint-Exupéry
Az előzőhöz hasonlóan ezt is minden évben elolvasom. Először tizenéves korom hajnalán "tettem magamévá" a nappalinkban, hason fekve. Ez már csak azért is nagy szó, mert képtelen vagyok hason feküdni - kivéve vízben. Szóval ott hasaltam és elvarázsolt. Aztán nem sokkal később kötelező olvasmány lett, akkor újra elolvastam és megint letaglózott. Minden évben mást mond. Mást tanít, másra hívja fel a figyelmemet. Egész egyszerűen lenyűgöző! Minden mondata klasszikus, a maga nemében. Legutóbb a rózsával kapcsolatos idézet vált aktuálissá: "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...".
A szerző azon kevés francia emberek közé tartozik, akiknek nem kérdőjelezem meg az emberi mivoltát.
Tíz kicsi néger - Agatha Christie
Sajnos nem ez volt az első Agatha Christie krimi, amit olvastam, ezért valahol a háromnegyedénél rájöttem, ki a gyilkos és mi a lényeg. Persze megvolt bennem a para a végéig, hogy igazam lesz-e, s miután bejött a megérzésem, büszke voltam magamra. Hiába éreztem rá a "banya" észjárásár, majdnem minden könyvét megzabáltam angolul és magyarul is.
Azzal együtt, hogy menet közben rájöttem a megoldásra, ráébredtem a műfajtörténeti jelentőségére is. Félelmetesen jó alapötlet, tökéletes karaktervezetés, talány és feszültség az első oldaltól kezdve. Szintén többször elolvastam, sőt, a sztori alapját adó versikét gyakran használom szókincsfejlesztésre a kis diákoknál.
Nem csak ennyi könyvet olvastam életemben ám... Az első komoly feladat az Egri csillagok volt. Sokadik nekifutásra sikerült csak átugrani. Részletekre már nem is emlékszem. A kőszívű ember fiaiba beletört az agyam, akár csak Az aranyemberbe. Jókai kicsinált. Azóta azért néhány lap átperdült az ujjaim között és mindmáig elkötelezett híve vagyok a papír alapú írott anyagoknak. Csak a könyv szerethetőségére akartam felhívni a figyelmet néhány általam kiemelt példával, illetve üzenném, hogy tessék könyvet olvasni!
