Nem is pénteken, hanem már csütörtökön éjjel elrepülünk Rodoszra. Biztos nem az a 12-18 óra kéne a tökéletes készültséghez, de lényegesen kevesebb lenne a kapkodás. Nekem például még nincs munkacipőm, a ruhák meg most forognak a gépben. A melókból szinte biztos marad valami még kintre is, valahogy megoldom.
Amiről még viszont fogalmam sincs, az a blog. Tudniillik biztosan lesz, csak nem tudom, hogy itt, vagy másutt egy közös? Mindegy is, mert igazából a Kutyaélet alcíme Húszas éveim a XXI. század elején, tehát beleférne. Viszont nem egyedül leszek, ráadásul az öcsém is ott lesz az elkövetők közt, valamint a már kint lévő magyarkák is írnak blogot... Botorság volna szétdarabolni magunkat, na. Mindegy, majd kisüli magát. Ha nem itt lesz a folytatás, akkor arról úgy is szólok.
Annyian kívántak nekünk szerencsét, hogy az már nem is fér el! Mi meg azt kívánjuk, legyen mindenkinek olyan jó a nyara, mint amilyennek a miénk ígérkezik! Akkor már nagy szar nem lehet...
Folytatás kintről. Amíg nem találok egy jobb képet, addig itt van nektek egy ókori majdnem vízilabdás csávó Rodoszról.
