Kutyaélet

Már tavaly is meggyűlt a bajunk a túrázással. Ez nálunk egy ilyen több évtizedes múltra visszatekintő program Húsvét táján: Apukám baráti körével elmegyünk három napra a Börzsönybe.
1.nap: Megérkezés, ágyak random elfoglalása horkolási szokásoktól, párkapcsolattól, alkoholfogyasztási szokásoktól függően. Főzés, beszélgetés, alkoholfogyasztás. Mostanában "generációváltás" van. Ugye azok, akik minket babusgattak anno, most már inkább hátradőlve nézik, ahogy az ifjú felnőttek próbálgatják a szárnyaikat, persze azért segítenek. Na, ebből idén egy kurvajó sertéspörkölt lett, öcsém vezetésével. Nem mondom, hogy nem voltam büszke.
2. nap: Ébredés másnaposan, 10-40 kilométer közti távolság megtétele a Börzsönyben. Ezúttal egy rövid túra volt, ráadásul leváltunk a rutinos túrázókról, négyen külön mentünk. Az a srác volt a túravezetőnk, akinek a faterja tavaly "bevitt minket az erdőbe". Akkorjó nagyot szoptunk. A rutinból ismert útvonalat elhagyva, jelzett turistautat nem használva mentünk fel a Csóványosra, és még hó is volt, meg sötét. Életemben nem voltam annyira alulkészült, mint akkor. Se lámpa, se vízálló cipő, csak a káromkodós szótáramat tudtam elővenni. Még szerencse, hogy a keresőcsapat elindítása előtt visszaértünk. Még másnap is citerázott a térdem.
Azt hittem, idén jobb lesz. Már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor a srác az első alkalommal le akart térni a jelzett útról. Végül akkor fogadtam meg, hogy soha többet nem megyek vele túrázni, amikor egy (térképen nem jelzett) szedressel benőtt útra fordultunk. Ezen két órán át szoptunk, mindannyiunk lába tiszta karcolás, meg húscafat lett. Az igazi szopás csak ez után jött. Egy olyan meredek patakvölgyből kellett kimásznunk, amit eddig csak filmen láttam. Még egy óra, 70 fokos szögben felfelé - nem létező úton. Itt hangzott el a mondat, amely már legutóbb is kikészített: Itt egy nyiladéknak kell lennie valahol. Mert abból könnyebb kijönni, ugye, meg az vezet valahova. Meglett a nyiladék.
Megérkezés, zabálás, vedelés, alvás reggelig.
3. nap: Locsolkodás, reggeli, takarítás, húzás haza.
Apropó nyiladék: valahogy az életemre is rá lehet húzni. Bóklászok a sötétben a jelöletlen úton, a veszélyekkel teli, zavaros erdőben. De tudom, hogy van itt egy nyiladék valahol.