Vannak emberek, akik az életed folyamán meghatározó szerepet játszanak. Nekem ilyen volt az egyik edzőm, Peti bá'. Peti bá'-nak minden szavából süt a szeretet, a gyerekek és a sportág iránti rajongás. Minden napra jutott valami aranyköpése. Ő nevezett először karvalyorrú gecinek, ő volt az első, aki tisztességesen be tudott ütni bütyökkel a bicepszem és tricepszem közé. De tőle kaptam a legtöbb szakmai segítséget, ő kiabált velem a legtöbbet, és együtt kaptunk röhögőgörcsöt, amikor egy kispályás edzőmeccsen öngólt lőttem, mert az ellenfél kapujának felső keresztlécét vertem telibe. Ő volt az, aki - mikor már nem az edzőm volt - játékvezetőként kipontozott, holott nem csináltam semmit, mindezt azzal magyarázta, hogy: "Azért, mert utállak!", majd megölelt és megpuszilt.
Olimpiai bajnokok, OB I-es játékosok, vízilabdát szerető emberek kerültek ki a keze alól. A hangsúly az embereken van. Nem volt olyan játékosa, akire ne gyakorolt volna hatást és mindenki tanult tőle valamit. Bármikor szóba kerül a neve, mindenkinek van róla/vele egy sztorija.
Peti bá' most nagyon beteg és még szemtelenül fiatal. Hosszú orvosi kezelésre szorul. Tudom, hogy túl fogja élni a műtéteket, és még egy csomó gyereknek fog edzést tartani. Csak azt akarom mondani, hogy a halál már megint rossz embert basztat. Tudom, csak meglegyintette, de akkor is.
Közzéteszem a felhívást, amit már több pólós fórum is láthattatok, hátha olyanokat is elérek, akik segíteni tudnak.
Tisztelt barátaink!
