Kutyaélet

 Volt idő, amikor még nem kellett elszámolnom a főnökök felé, nem kellett egyszerre több dolgot csinálnom, nem volt nikotinéhségem, nem érdekeltek a pénzügyek (mondjuk most sem), nem volt szerelmi bánatom, nem kellett bevásárolnom naponta, nem beszéltem idegennyelvet, de volt…

Hosszú, tudósítás-szerű bejegyzést terveztem a szombat esti utolsó műszakról. Ez több okból nem valósul meg - aki arra gondol, hogy hullarészeg voltam és elittam a memóriámat, nem jár messze az igazságtól, csak épp nem ez a fő ok. Mindenesetre köszönöm mindenkinek, aki ott…

Állok az erkélyen, szürcsölöm a kávémat, szívom a jóreggelt-cigimet. Szemben, a múzeum kertjében zöldell a fű, a madarak csicseregnek, amúgy kérlelhetetlenül zuhog az eső és befagy a picsám. December 9-e van. Azt hiszem, a pszichológia ezt nevezi kognitív disszonanciának.

Az előző posztról eszembe jutott egy régi kedves emlék, 1996-ból. Én a Margitszigeten nőttem fel, 1992 szeptemberében vitt le apukám az uszodába, a KSI vízilabda szakosztályához edzésre. A legenda szerint: Ili néni behajintott a vízbe, s csak annyit mondott, ússz! Elkezdtem gyorson…