Nemrég megnéztem az Avatart IMAX 3D-ben. Hogy az egyik ismerősöm szavaival éljek: "Azon kívül, hogy olyan, mintha ott lennél, semmi különös..." És tényleg. Ha úgy ülsz be egy filmre, hogy előtte csak jókat hallottál róla, sőt, akkor viszonylag magasra kerül a mérce. És még akkor sem döbbensz le, ha a film- és szórakoztatóipar egy újabb mérföldkövét látod.
Ezúttal nem követtem el azt a "hibát", amit a legtöbb esetben, tehát nem olvastam el előre a kritikákat. Persze a fülemet nem tudtam zárva tartani, úgyhogy hallottam ezt-azt, meg egyszer rácsúsztam a trailerre. Ja, és a lakótársnőm úgy jött haza, miután látta, hogy "Kék akarok lenniiiiiiíííí!". Ezt átmentve a tanítványomék apukája - velük néztem meg a filmet - azt írta a múlt héten egy emlékeztető sms-ben: "Ne feledd, hétfőn mozi! Legyünk kékek! Még beszélünk..." Szóval így estem neki a dolognak.

Az IMAX élmény
Először természetfilmet láttam 3D-ben, rém unalmas volt. Az IMAX annyiban különbözik a sima 3D-től, hogy nincsenek olyan furcsa szivárvány-szerű csíkok, ha mellénézel, csak homály. Magát az IMAX szemüveget valószínűleg orr nélküli gyerekekre méretezték - és ezt nem csak azért mondom, mert mindenkinek szarul állt, meg mert nekem nem csak takonykifúvásra jó a nózim. Furcsa volt, hogy a film előtt egy kappanhangú kiscsávó jó szórakozást kívánt, felhívta a figyelmünket, hogy az ország legnagyobb vászna előtt ülünk, és hogy vigyázzunk, mert beszédülhetünk a cucctól. Ha ilyen van, vegyük le a szemüveget, nézzünk kicsit lefelé és mehet tovább a móka. Ja, és kifelé menet adjuk le a szemüveget. Ja, és ne próbáljuk behajtani a szemüveg szárát. Kicsit zaklatott volt ettől az öt mondattól, szerintem, miután letette a mikrofont, kirohant a teremből és telibehányta az első szemetest.
Amikor a szédelgésről beszélt, gondoltam poénkodik. Hát, nem. Én mondjuk úgy kétszer csúsztam meg. Tényleg nem volt kellemes. Amikor kezdtem ráérezni a dologra, rájöttem, hogy amit én zsírfoltnak néztem a szemüveglencsén, az bizony valami repkedő izé volt a mezőn... Szóval menő. Már várom, amikor a gyerekem nyaggatni fog, hogy játsszak vele a nappaliban valami baszós-ölős játékot a konzolon, és olyan lesz, mintha tényleg ott lennénk a játékban.

Mondanivaló
Mindenek előtt leszögezném, hogy nem értek egyet azzal a valag Oscar-jelöléssel, amit a film kapott. Vigye el persze a legjobb effektet, meg a hangokat talán, de a legjobb film? Egy félig animált cucc? Nemá'!
A lényeg: a filozófia, ami a film mögött húzódik. Szépen lefest egy társadalmat, amelyben egyáltalán szó sincs a pénzről, meg politikáról, meg semmi efféléről. Van hierarchia, és vannak normák, amik belülről jönnek, tehát tök felesleges rendfenntartó erő. Boldog és kiteljesedett, érző lényeket látunk, akik gyűlölnek harcolni, de ha kell, akkor alaposan alfélen csűrnek bárkit. És ott él még mellettünk tudomisén hány törzs, és senki nem akar senkibe belekötni, mert megvan mindenük (kiemelném ismét, a pénz nem értelmezhető ebben a társadalomban)! Harmónia van egymással, a bolygóval, amin élnek és kész.
Nyilván ez egy fikció, amit nagyon szépen sikerült azért lefesteni. Kár, hogy nem fordítva vannak a dolgok, mármint úgy, hogy mi a valóságban élünk egy ilyen társadalomban, és a saját szórakoztatásunkra készítünk olyan filmeket, amikben a jelenlegi valóságunkat mutatják be...

Utózönge
Persze, mint minden óriási siker, kívánja a folytatást. Nem tudom, lesz-e. Jópofa lenne, ha James Cameron az Avatar-ból menne nyugdíjba, vagy innen költözne át a másvilágba. Végül is simán el tudom képzelni, hogy a Csillagok háborújához hasonlóan egy saga kerekedik belőle. Csak vigyázzanak, a mondanivalóra! Nagyon nem szeretném, ha megváltozna.