Bálint Ferenc (Béfé), Tóth Szabolcs (Tsz) és Felméri Péter (Efpé - de nem használja). Az első két férfi a Szomszédnéni Produkciós Iroda, utóbbi önállóan Felméri Péter.
Erdélyi humorikonok ők. Mérföldkőnek nevezhető dolog történt velük: pár hete kivettek egy lakást nem messze a Godot-tól.
Ennek a lakásnak volt az avatója szombatról vasárnapra. Mi tagadás, többen csúful elkaszáltuk magunkat, többek közt én is. Még nem volt szerencsém egyszerre fellépni velük, de követem a munkásságukat. Amikor Béfével először találkoztam és bemutatkoztam neki, az alábbi párbeszéd játszódott le.
- Gratulálok, jók voltatok! Én a Gulyás Attila de Kutya vagyok.- Szia! Bálint Ferenc, Béfé. Te vagy a Kutya! Tsz-szel láttuk már a nevedet a fellépők között, tanakodtunk is, ki lehet a név mögött. Elhatároztuk, hogy majd megkérdezzük tőled, honnan ez a név. Aztán rájöttünk, hogy mi meg Szomszédnéni vagyunk, úgyhogy inkább nem kérdezek semmit…
Ebben maradtunk. A lakásavató egyébként jó nagy tömeggel, zajjal járt. Kérdeztem Felméritől, szóltak-e a lakóknak a buliról. Ő pedig értelmesen ezt válaszolta:
- Na, most úgy van, hogy jössz így felfele a lépcsőn, az első ajtó a miénk. Szemben van egy rács, a mögött lakik egy ember. Neki szóltunk. A többiek meg majd rájönnek…
Természetesen semmi bántó nem akart ebben lenni. Azt figyeltem meg, hogy veszett jókedélyű gyerekek ám ők! Szerények, kedvesek és Felmérinek legalább olyan szőrös az alkarja, mint az enyém. A buliból az utolsó hullámban távoztunk Bács Mikivel, csak azt nem tudom, kilépéskor miért hoztam el egy üveg pezsgőt? Ha legközelebb találkozunk, viszek nektek egyet, ígérem!
