A koktélbárban, ahova bejárok angolt tanítani, meg néha napján dolgozni, legendásan elcseszett a tortaszerviz. A konyha nem csinál cukrásztermékeket, ezért ha szülinapos van, akkor vagy ők hoznak tortát, vagy rendelnek valamit rajtunk keresztül, vagy csak vedelnek.
Aki szervezett, netán volt már ilyen szórakozóhelyes szülinapi bulin, az tudja, hogy a menetrend szerint az est egy emelkedett pontján egyszercsak megjelenik a felszolgáló a tortával, a háttérben megy valamelyik vonatkozó sláger, mindenki sikít, az ünnepelt meghatódik.
Azért érezzük, hogy ezt több ponton el lehet cseszni. Például, ha felszolgálóként nem tudod pontosan, mikor kéne megjelenni a tortával, ezért megkérdezed az asztaltársaság valamelyik tagját. Jelesül pont az ünnepeltet, aki mit sem sejt a meglepetésről. Vagy meggyújtod a csillagszórót a tortán, de a DJ addig makizik az aktuális zenével, hogy a Happy Birthday-ig leég a fényjáték. Esetleg olyan a torta, hogy nem illenék bele se csillagszóró, se gyertya, de mégis ragaszkodnak hozzá. Így például kénytelen vagy meggyalázni egy egy méter hosszú marcipán Buddhát, és jobb híján tökön szúrod a csillagszóróval (mert azért sem a homlokán, sem a szívében, sem a gyomrában nem mutat jól). A szám alakú gyertyákkal is akadhatnak problémák, a legtöbb esetben a legkisebb erőhatásra eltörnek. Tapasztalatból mondom, egy kis celluxszal ezeket lehet orvosolni, de akkor minél hamarabb el kell fújni...
Ha minden frankó, akkor a marcipándíszt hozzák eleve sérülten. Legutóbb ez történt, úgyhogy ez került rá a delikvens harmincadik születésnapi tortájára.
Igen, végső elkeseredésünkben a békakirály koronájába raktuk a jobb szemgolyóját.
Végkövetkeztetés: mindegyik problémát azzal oldottuk meg, hogy a célszemélyek már annyit ittak, hogy nem tűntek fel nekik a bakik. Az alkohol nem megoldás, ugye, de segít elfelejteni a kérdést.
