Aki régebb óta és személyesen ismer, az tudja, van bajom a hajammal. Nem elég, hogy a csajok irigylik a mennyiségét ("Minek ennyi haj egy férfinak?"), tele van a fejem forgóval, plusz iszonyatos sebességgel nő. Gyakorlatilag olyan gyakran kéne vágnom, mint a körmeimet. Eddigi életem során három klasszikusan ismert formában hordtam a fejdíszem:

1. Sportosan elegáns - majdnem kopasz (0-15 éves kor)
2. Mikrofon, David Starsky nyomozó - ekkor derült ki, hogy göndör, bár ezt a lábszőrből ki lehetett volna sakkozni (16-19 éves kor)
3. Ákos korai korszak - alul halántékig felnyírt, felül lófarok (20-22 éves kor)

Volt egy rövid időszak, amikor kicsit Backhem-es volt, de mostanában alapvetően próbálom az első és a második forma között tartani.
A hajam állapotáért kezdetben a szüleim voltak a felelősek, aztán szakember vette kezelésbe. A közelünkben volt egy fodrászat, ahol majdnem 10 évig ugyanaz a hölgy nyírta a hajam. Ő az a fajta volt, hogy bármit kértem tőle, ugyanazt vágta.  Szerintem ismerős ez a típus mindenkinek. Aztán amikor bekerültem a vendéglátásba, az egyik fesztivál előtt egy mesterfodrász srác végigment az egész személyzeten és mindenkinek egyénre szabott, extravagáns sérót varázsolt. Rám nézett, láttam a szemében felgyúlni a fényt, amit csak az igazán elhivatott, elvakult emberek szemében láttam addig. Nekiesett. Már közeledtünk a szeánsz végéhez, amikor elővette a ritkítóollót. Elkezdte veszettül nyiszatolni a fejbúbomat. "Bazzeg, mennyi hajad van!". Még nagyobb sebességre kapcsolt. Néhány másodperc múlva az olló egy ernyedt reccsenéssel megadta magát, a pengéi a földön landoltak, a nyele meg a srác kezében maradt... "Volt már ilyen..." Ennyivel elintézettnek tekintett a dolgot. Elővett egy másikat és folytatta. Ebből lett a Beckham-es állapot, de mert baromi gyorsan nő a hajam, a fesztivál végére már megint a "Sportosan elegáns" fázisba ért.
Hogy mennyire nem sikerült mostanában kordában tartanom a hajam azt bizonyítja majd a hamarosan adásba kerülő tévés felvétel. Több okból sem mentem fodrászhoz elötte: egyrészt financiális megfontolásból, másrészt az első tévéfelvétel előtt a már korábban említett mesterfodrász vett kezelésbe, és finoman szólva sem sikerült józannak maradni a nyírás időpontjára. Egy ananászt csinált a fejemből, amit egy másik kedves fodrász ismerősöm igazított egyszerű "tengerészgyalogossá", ezzel mentette a menthetőt.
Az utóbbi másfél évben jobbára a lakótársnőm nyírt, szabad kézzel egy papírvágó ollóval. A műveletet általában én fejeztem be a szakállvágómmal. Ma is ez történt. Kora este kimentünk a második emeleti erkélyünkre, leültem egy klasszikus széthajtható Ikeás műanyag székre, ő benyomta a szobájában a hifit, amiből csak úgy bömböltek Lady Gaga, David Guetta és a hasonlók slágerei, majd nekiesett a fejemnek. Nem tudom, a szembeszomszédok hogyan értelmezték ezt a szürreális képet, nekem úgy tűnt, mintha egy kertvárosi gangon lennénk. A végeredmény (mármint az erkély).

Ezen a helyen különös kegyetlenséggel megerőszakoltak  és meggyilkotak egy borzot. A holttest nem került elő.

Így lettem ismét sportosan elegáns.