Kutyaélet

Hétfő este van, nem bírunk a seggünkön maradni. Teljesen át vagyunk fordulva, éjszaka élünk, nappal alszunk. Már aki tud, én nem.
Levetődtünk az Instant nevű helyre, nemrég nyílt a Nagymező utcában. Hihetetlen, hogy mennyire ugyanúgy néz ki, mint ha a West Balkan, a Morrison's 2, a Szimpla és a Szóda mostohagyermeke lenne. Tenném hozzá ezeknek a helyeknek is megvan a maguk nyomasztó hangulata, de eddig nálam ez visz mindent. Mi a francnak van szükségünk még egy ilyen romkocsmaszerű izére egy lelakott társasházban, minimál dizájnnal, minimál piákkal, nulla fénnyel?
Értem én, hogy egyetemisták vagyunk, de ennyire nem kell igénytelennek lennünk. Ennek a rétegnek általában nincs pénze, vagy ha van, az a szülőké, vagy a banké, amelyik a diákhitelt folyósította – én mondjuk 17 éves korom óta a sajátomat költöm, sőt, inkább hazaadok. És lehet, hogy nem vagyok egyedül, de a nagy többségnek nincs meg az igénye a normális italokra, nem érdekli, mit iszik, csak basszon be istenesen. Lehetőleg hétfőtől vasárnapig hétből hétszer. Ezt nem adom.
Persze vannak kivételek, a főiskola alatt én sem buliztam minden nap, főleg, hogy tősgyökeres pesti vagyok és Fehérvárra jártam minden nap oda-vissza, de ott is ez ment. Így amikor végre eljutottam valahova, próbáltam törekedni a minőségre. Hogy akkor miért tudom példálózni a fent említett helyekkel? Mert nem mindig sikerült. Ugyanis akkor egyedül kellett volna mennem máshova. Nincs meg az igény az igényességre, félek, ez nem is fog változni. Kár.