Kutyaélet

Vasárnap este. Könnyed munkamegbeszélés az étteremben, hogyan is alakítsuk át az italkészletet, milyen koktélok legyenek, a kávékat hogyan díszítsük… Segítségképpen ott volt két jóbarátom, mindketten mixerek egy menő pesti szórakozóhelyen, tele vannak ötletekkel.
Egyikőjük több mint 10 éve van a szakmában, imádja, folyamatosan képzi magát, figyeli a nemzetközi dolgokat, nem átall egy ritka, nehezen megszerezhető piáért külföldre menni. Amikor először beszélgettem vele, rá kellett jönnöm, fingom sincs az italokról. A megbeszélés igen jól sikerült, úgy szakmailag, mint tartalmilag. A végén az üzletvezető kinyitott egy jó chilei vörösbort (Santa Digna), amit néhány cigaretta, de kevesebb szakma között elszürcsöltünk.
Annyira szarul lettem tőle – egész nap nem ettem –, azt hittem, elájulok. Végül egy marék sós mogyoró mentett meg, amit már úton a cimbora lakása felé dobáltam magamba. A lakásban várt ránk egy kis hurka+tört krumpli+lila káposzta, meg némi gin (igazi ritkaság egyelőre, Magyarországon majd csak január 1-től lehet kapni) és egy kis barna rum (Matusalem). Az est végcélja egy finom szivar elfogyasztása lett volna, így mindenképpen keresnünk kellett egy helyet. Itt csatlakozott hozzánk még egy kedves barátunk, nekivágtunk négyen a városnak.
A nagy keresés közepette útba ejtettük a Művészt az Andrássy-n. Már zárásra álltak, de azért egy koktélra beengedtek minket (Pisco Sour) – ami rettenetesre sikeredett. Vasárnap este, ilyenkor már tényleg senkinek nincs kedve dolgozni. De az egy kicsit sok, amikor a csinos pincérnő majdnem anyázik a vendégtér közepén, hogy reggel 9 óta itt van és haza akar menni. Fél óra, bírja ki… Mindegy, azért szeretjük őket, fogunk még oda menni.
Tovahaladtunk az Ó utca irányába, végül találtunk egy még nyitva lévő helyet. Rágyújtottunk a szivarokra, kísérőnek természetesen Whisky Sour. Kiderült, a cimborám ismeri a pultost, itt már gyanítani lehetett, hogy el fognak fajulni a dolgok. Mindenesetre a szivar mellé/után még egy kis Cuba Libre. Ekkor már csak mi voltunk a helyen, egy órával a hivatalos zárás után. A szivarokat lefojtottuk egy üveg pezsgővel. Ekkor már kellően éhesek voltunk, ezért rendeltünk egy remekbeszabott Bugac XXL pizzát extra feltétekkel. Úgyis mint: szalonna, kolbász, pepperoni, sajt. De amíg a pizzára vártunk, valahogy lecsúszott egy üveg arany tequila (1800), ami nem tudom, honnan került elő. De 10 perc alatt elfogyott. Megjött a kaja, 8 perc alatt bebombáztunk. Ennek következtében még fél órán át nem tudtunk mozdulni, csak ültünk egyhelyben és dohányoztunk. Nem bírtuk megenni a pizza végét, más értelmet pedig hiába kerestünk volna hajnali 3-kor, ezért hazaindultunk. Tele hassal, zombi részegen. Egyébként minden olyan italt bevittem a szervezetembe, amitől valaha életemben már hánytam. 1.2-es szorzóval adtam, hogy hazáig ez megtörténik, de ha ott nem, akkor a lakásban. Csodák csodája, minden bent maradt. Hiába, megedződtem.
Finoman szólva sem így terveztem a vasárnap estét…