Kutyaélet

Igazam lett, nagyon jó volt a korcsolyázás.  Nem sokkal utána bizsergett az orrom, ami azt jelzi: átmozgott kicsit a vérkeringésem. Régen volt már ilyen. Hiába, hiányzik a rendszeres sport, noha olykor egy-egy műszaknak kiemelt sportértéke van.
A Városligetben voltunk a műjégen. Tavaly egyáltalán nem volt korcsolya a lábamon, ezért furcsának találtam, hogy alig voltak. Nyilván itt a gazdasági válság, meg 1000 forint a beugró és a Westend tetőkertje is sokakat vonz, de akkor is több emberre számítottam. Mindenesetre így legalább nem kellett annyira koncentrálnom, hogy esés után azonnal összegömbölyödjek, illetve ökölbe szorítsam a kezem - nehogy valaki megrövidítsen néhány végtaggal. Egyébként nem estem, bár voltak necces pillanatok. Mellesleg, bár csak négyen voltunk, megegyeztünk: megpróbálunk hagyományt teremteni.
De az igazi meglepetés csak ez után ért. Hazafelé menet a lakótársnőmmel azon polemizáltunk, mi a francot fogunk enni, ugyanis: 1. nincs pénzünk, 2. nincs otthon kajánk, 3. mi a franc van még ilyenkor nyitva? Meglepetésünkre közel a lakóhelyünkhöz az egyik Match-ot kinevezték éjjel-nappalinak! Tévhit egyelőre, hogy ettől állandóan lesz pékáru a közelben. Lehet, csak én vagyok túl vak, de szerintem nincs sok pékség a Margithíd budai hídfőjénél - normális áruval. Arra azért jó volt a teszt, hogy megtudjuk, ez Buda legszarabb Match boltja. A kiszolgálás, vevőtájékoztatás eddig is ótvarszar volt, ezen most nem is ütköztem meg. Hanem a vásárlók... Rögtön a boltba lépve egy lerobbant idősebb fazon magyarázott a biztonsági őrnek, hogy márpedig ő délelőtt berejtett két üveg bort hátra az egyik sor palack mögé a legócsóbból, miért csak egy maradt?! Ja, kérem, biztos a konkurencia. A másik réteg a párocskák, így vasárnap este. Mit is csináljunk vasárnap este? Holnap már suli/munka, de csak nyugalomban kéne lennünk így a hét végén. Ez látszott a kosarak tartalmain, meg persze egy-két apróság - mondom ezt anélkül, hogy leselkedtem volna. Ugyanis egy valami szúrt csak szemet: mindegyik kosárban volt valami pia!
És akkor leesett. Amint híre megy a meghosszabbított nyitvatartásnak, a bulizni induló fiatalság innen fog venni még egy töltetet, vagy innen spájzol be az alapozáshoz. Hazafelé menet meg itt (is) fog csomót kötni a kiszolgáló személyzet idegeire a hajnali órákban. Ezt mondjuk egyébként is kiszúrtam: a válságra hivatkozva senki nem költekezik nagyokat, viszont mindenki be van baszva, kiváltképp a diákok, akik többségében nem a saját pénzüket költik.
A zárat még mindig nem cseréltük le (nem volt erőnk vasárnap zárboltot keresni), majd holnap, annál is inkább, mert délelőtt jönnek vízórát leolvasni (havonta küldjük az állást neten, ők kéthavonta kijönnek megnézni - nem értem), meg dél körül találkozok faterral. Este meg koktéltréning. Vagy annak álcázott berúgás.