Kutyaélet

Munkával megterhelt napok állnak mögöttem. Nem akarom részletesen elemezni a fizikai állapotomat, röviden: járni alig bírok. Az év vége általában ilyen szokott lenni; céges rendezvények orrba-szájba.
Szerdán egy 13 órás műszakkal nyitottam, ami jó volt, mert a Hadházi Laci, Litkai Gergely, Kovács András Péter, Pataki Balázs kvartett szellemi termékének sajtótájékoztatójával kezdtem. Most jelent meg A Föld kilencvenkilenc legkevésbé ismert csodája című művük. Természetesen a könyv a négy elmebeteg agymenése a világ 99 olyan pontjáról, mely egyáltalán nem létezik. A sajtótájékoztatón nem sokan voltak, pedig a szerzőknek sikerült megnyerniük Chewbaccát is a könyv népszerűsítésére, ezért a Csillagok Háborúja legendás szőrcsomója hazánkban töltött két napot – ebből egyet végigkövetett egy fotós stáb is. A sajtótájékoztatón maga Chewbacca kommentálta a képeket, később interjút adott Litkai Gergelynek. Mint kiderült, Litkai folyékonyan ért wooki-ul, ám a tájszavakkal gondjai vannak. Ugyancsak jelen volt egy erőművész, aki széttépett egy telefonkönyvet (kívülről a most megjelent könyv borítója takarta), és szintén ott volt egy playmate, az ő neve nem jut eszembe. Ha nem mondják, hogy játszótárs, akkor csak annyit látok, hogy egy csámpás nő kurvanagy mellekkel. Az utólagos élményt leszámítva sokkal fontosabb, hogy Hadházi Laci "hozzám vágott" egy példányt a műből. A meló miatt igazából csak aludni volt időm mostanában, de amit eddig olvastam, az bődületes. A lazerovkai panelkolostor leírásának olvasása közben fuldokló-könnyező röhögő görcsöt kaptam. Ajánlom mindenkinek. Ja, és eddig csak az nem kérte kölcsön, akinek nem mutattam meg.
A műszak mindenesetre egy kellemes bulival folytatódott, szerencsére már nem sokkal éjfél után leléphettem, mert már kezdtem kornyadozni. A pult továbbra is alkalmatlan kettőnél több ember számára (munka szempontjából), és ötnél több vendég kiszolgálására. Brutális úszások voltak a héten, de így is bőven többet értékesítettünk, mint azt el lehet képzelni.
Szombat estére már teljesen kivoltam. Pedig akkor fontos lett volna ébren lenni, mert a "saját" cégem jött évet zárni. Szerencsére jól sikerült, mondjuk többen jöttek, mint arra számítani lehetett, ezért nem volt elég a kaja. Ennek az estének – a cég marketingje talán nőtt – az volt a hozadéka, hogy remek kapcsolatot sikerült kiépítenem a Zsindelyes pálinka képviselőivel. Jutányos áron dobtak utánam két üveg pálinkát: fekete ribizli, mézes barack. Azt hiszem, hamarosan tartok egy kóstoltatást a baráti körnek, jó lenne még az ünnepek előtt. Aztán januártól akár árulhatnánk is őket.
Kedves barátom egyébként megvásárolta a Forestert, amelyikről múltkor beszéltem. Tegnap vezettem is… Beszarás, komolyan mondom. Ilyet még nem éreztem autóban. Egyszerűen nem tudtam elképzelni benne olyan forgalmi szitut, amiből nem tudok kijönni. Gyors, erős, magas, stabil. Elkocsikáztunk Dobogóköre, meg vissza. A városba érkezve hajnal kettőkor mindhárman éhesek lettünk, úgyhogy bedobtunk egy kaját a Szerájban. Én nem tudom, szerintem kurvajó kaját adnak. És most már szerencsére odafigyelnek a kiszolgáló személyzet optikai képzettségére is, vagy csak egyszerűen rájöttek: nem csak ők szeretik a lányokat, hanem a magyarok is.
A korcsolyázás "természetesen" elmaradt, elvileg ma mennénk. De dolgoznom kell megint, úgyhogy buktam. Egyébként nem tudom, mi lesz, papíron 50 ember a lá carte menüvel, meg egy kis itókával – buli nélkül. Hát, meglátjuk. Az utóbbi pár napot figyelembe véve legalább százan lesznek és hajnalig fognak maradni.