Kutyaélet

Szerencsére ma hamar végeztem az étteremben, egy picsafüst  100 fős bankos csoportunk volt két Dumaszínházas fellépővel. Nem ittak, alig ettek, nem maradtak bulizni sem. A lábaim sajognak, a fejem zúg. És szombat hajnalig biztos nem lesz megállás. Szinte semmi másra nem tudok gondolni, mint a melóra. Most ez mozgat.
Pedig jönnek az ünnepek. Jelen pillanatban még nem tudom, hol, hogy, kivel, fogom tölteni a Karácsonyt. Az eddig megszokott családozósdi biztos nem lesz, ezek okait egy aktuálisabb pillanatban jól kiírom magamból.
Most tehetnék itt magamnak fogadalmakat - nem csak az év vége miatt -, de inkább csak leírom, mit kéne csinálni, nehogy tönkremenjek. Többet kéne mozognom (vízben, vagy jégen, inkább előbbi), el kéne mennem masszőrhöz és a legfontosabb: kellene találnom egy normális lányt. Az utóbbi időszak viszonylag sok izgalmas tapasztalatot hozott, de ezek fényében már sokkal jobban tudnék értékelni egy kapcsolaton belüli folyamatos izgatottságot - a szónak minden értelmében. Ezen felül elhatároztam, hogy elmegyek a Félőrültek Fesztiváljára, az ötletek már megvannak, csak ki kéne dolgozni őket. Szerencsére ebben sok segítségem van, ráadásul nem egyedül megyek. Ez is egy hosszabb história, nem szeretnék elkiabálni semmit. Ha mindezek megvannak, nekiállhatok rendbe hozni a családot, már ha addig még lesz mit.
Egyébként egy korábbi  "fogadalmat" már kipipáltam: újra elkezdtem írni. Ennek eredménye ez a blog is. Jöhet szép sorban a többi, de az se baj, ha egyszerre.