Lement a Karácsonyosdi. Otthonról érdekes dolgokkal leptek meg. Határidőnapló (rögtön kettő), 5 pár zokni (fehér, amit nem hordok, 65% pamut, amit nem tudok felvenni, mert rádurran a kis lábamra, 39-42-es, ami kicsi), egy 1 GB-s pendrive, egy jópofa rinocéroszfejjel ellátott kávéscsésze. A legnagyobb zsuga az albérletben ért. Miután a lakótársnőknek otthoni lábbelit választottam, kíváncsisággal tekintettem a közös ajándékozás elébe. Ez lett a vége:
A két ünnep közti időszakot nem tudnám egyébként szép szavakkal jellemezni. Szerveztünk egy bulit 29-ére, mert az akkora szervezni vágyó banda visszalépett. Egy hét alatt nem sikerült megváltanunk a világot, viszont rekord számú ígéretet kaptam különböző társaságoktól, hogy ott lesznek. Nem mondom meg, végül hányan voltunk, legyen elég annyi: ha hivatalosan szerveztük volna, akkor még három hónapig kellett volna ott maradnom mosogatni. Szerencsére megoldottuk házon belül, így csak két hónap. De akik ott voltak, legalább jól érezték magukat. Ezek után kétkedve vártam a szilvesztert.
Elmaradt a klasszikus menetrend - részben a család miatt, részben mert korán kellett kezdenem az étteremben. A klasszikus menetrend: ébredés 31-én reggel 10 után. Bőséges reggeli (mákos bejgli, tej), rövid televízió-bámulás vagy olvasás, majd bőséges ebéd (sült hús, vagy töltött káposzta, esetleg egy pohár meleg zsír - a lényeg, hogy védje a gyomrot). Kora délután koccintás a családdal, majd indul a turné. Találkozás a két barátommal, egy üveg pezsgő elfogyasztása, beszélgetés. Látogatás az egyik barátom szüleinél, akik a jelzett napon meggajdulnak. Ennek oka, hogy leányuk ezen a napon született, minden évben zsúrozás van, ami előkészületekkel jár. Takarítanak, főznek, feszültségoldásként isznak. Mire odaérünk, már eléggé be vannak állva, de velünk is isznak, mielőtt megérkeznek a vendégek. Innen van indulás nagyjából 6 óra körül. Régebben bulizni indultunk, az utóbbi években azonban inkább dolgozni. Ebből a metódusból semmi nem teljesült 2008 december 31-én, délután 3-kor már az étteremben rohangáltam székekkel és asztalokkal.
A lényeg, hogy szar volt és csak éjfél után rúgtam be. Első körben lenyomtunk egy Dumaszínházat, melyhez két menüsor tartozott. Persze voltak bonyodalmak, semmi nem volt megbeszélve, leszervezve, mondanom sem kell, váratlanul beesett még hat ember érvényes jeggyel. Minthogy ez nem egy átlagos este volt - a jegyárban is tükröződött - magasan volt a léc. Annál nagyobb blama, hogy megint el volt baszva a foglalás. Már előtte is fájt a fejem, de utána...
Nyögve nyeltük a szilveszteri Dumaszínházat. Ahogy mindenki eltakarodott, át kellett rendeznünk mindent, mert kezdődött egy jó kis buli. Ennek végeredmény szintén tragikomikus. Ha nem lettek volna eladdig komoly fájdalmaim, a forgalom láttán biztos elindult volna valami. Alig csináltunk több pénzt mint a barátaink 29-én. Pedig ezt a bulit már hónapok óta hirdetgették. A hangulatot a humoristák és barátaik mentették meg, mert akik ott léptek fel, ott is maradtak, valamint beesett még néhány illusztris versenyző. Szép lassan berúgtam, hajnali háromra már voltak problémáim.
Hajnal hatkor léptünk ki. Olyan szarul voltam, hogy még át kellett mennünk egy másik helyre, ahol a barátunk dolgozik. Itt még fontos volt meginni egy üveg pezsgőt, ebből oroszlánrészt vállaltam. Hazaérve megittam a maradék Jack Daniels-emet (kb 1 dl), majd álomba ájultam. Üdvözlet 2009-ben.
u.i.: Az alábbi képet és lényt még valamikor 28-án csinálta az egyik lakótársnőm. Jelli-nek neveztük el és napokig hánykolódott a lakásban, mert megenni nem tudtuk, de másra sem volt jó.
