Kutyaélet

A minap a Merlinbe mentem mulatni. Nem volt sok kedvem hozzá, mert előtte dolgoztam, de kíváncsi voltam. Odaérve várnom kellett a többiekre, ezért a hideg ellenére megálltam a bejáratnál. Kisvártatva egy fiatal, 16 év körüli párocska (emókák) jött ki az ajtón csatak részegen. Mindketten pólóban voltak és jelentős kihívással küzdöttek a két lábon állás terén. A kislány nem is bírta, leült a felső lépcsőfokra. A srác cigivel a kezében mellételepedett és átkarolta a kislány derekát. Egy rövid ideig smároltak, majd a kislány nemes egyszerűséggel elaludt (nem elájult, az nem így néz ki).
A srác nem nagyon zavartatta magát, slukkolt párat a cigiből, majd eldobta és ő is elszenderedett. A dolog szépséghibája, hogy mínusz 10 fok volt. Akik arraj ártak, elborzadva figyelték őket - nagykabátban. Már azon voltam, hogy felkeltem a srácot, mégsem lesz ez így jó, szarrá fagynak. Az idillt végül nem én, hanem a kislány törte meg, aki szép finoman elkezdett öklendezni, majd hányni. A srác felriadt az öklendezésre és megpróbálta kicsit odébb vonszolni rongybabára emlékeztető választottját.
Nosztalgikus érzések kavarogtak bennem, annak idején egyszer-kétszer nekem is sikerült ennyire lealjasodnom, de akkor még csak ismerkedtünk - az alkohol, meg én. Ennyivel el is intéztem magamban a dolgot, nem aggódtam miattuk. Hanem ami megfogott, az a cigizés közben smárolás. Eddig nem zavart, de most már valahogy igen. Ugyanazt a zavaró érzést érzem, mint amikor valaki azt mondja/írja, hogy felmerül. (Mi tud felfelé merülni?) Csak pár nap telt el az incidens óta, de azóta látom, nagyon sok fiatal van, aki simán csókolózik a partnerével dohányzás közben. Már a rágózást is nehezen toleráltam, de a cigi - annak ellenére, hogy én is dohányos vagyok - kifejezetten zavar.