Voltam uszodában. Leírhatatlan érzés volt három hónap pauza után beleugrani a medencébe. A szervezetem azonnal hálásan reagált a félsúlytalan állapotra. Eleinte kicsit nehézkesen mozogtam (már a bemelegítő tornázás után fájdalmaim voltak), éreztem, centiméterekkel lejjebb vagyok a vízben, mint anno. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy szárnyashajó csúcsra járatás közben olyan mélyen lenne, mint egy tolóuszály. Fél óra után kezdett emlékezni a szervezetem bizonyos haladó dolgokra.
Később már a passzolás és a lövés is ment, de egy percnél többet biztos nem bírnék ki éles helyzetben. Amikor kijöttem az uszodából: nem akartam rágyújtani, gyümölcsre vágytam, nem fájt a mellkasom (mostanában nagyon gyakori volt, aludni sem bírtam rendesen), erősnek éreztem magam. Azóta csak kétszer kívántam a cigit. Egyszer láttam valakit rágyújtani, másszor kávét ittam. Mindkétszer kibírtam. Ha sörözés közben sem fog kelleni...
Határozott szándékom heti 2-3 alkalommal meglátogatni a pajtásokat. Meg aztán augusztus óta nem lőttem gólt. Akkor Alsóörsön strandvízilabdáztunk, orkán erejű szélben egy jacht-kikötőben. Képtelenség volt normálisan kapura lőni, éppen ezért kifejezetten büszke vagyok, hogy cirka hat méterről lőttem fejfölé gólt egy OB I-es kapusnak. Azóta uszodában is alig voltam.
Elképzelni is rossz, mennyi szar gyűlhetett össze a szervezetemben az éjszakázás és vendéglátás fél éve alatt.
U.I.: Ha minden igaz egy hónapon belül kiveszik négy bölcsességfogamat. Hosszú műtét lesz, altatással.
