Kutyaélet

Vannak telefonbeszélgetések, amikre életed végéig emlékezni fogsz. Nekem ilyen volt az, amit csütörtökön délután folytattam...
Az egész azzal kezdődött, hogy két hete jelentkeztem egy angol nyelvű stand-up rendezvényre (Open Mike Night). Közeledett a nap, de nem nagyon akaródzott összeállni az anyag. Azért általában a fellépés napjára legalább egy vázlat van. Nehezítő körülmény volt, hogy ugye lement a tv-adás, nekem meg nincs még ebben rutinom, miként kell kezelni. Lelkesen válaszolgattam a gratuláló üzenetekre, csekkolgattam, hányan nézik meg a videó-megosztókon, stb. Szóval csináltam mindent, csak azt nem, amit kellett volna.
Eljött a nagy nap, én még mindig mással foglalatoskodtam, aztán 3-4 órával előtte elkezdtem komolyabban összerakni a mondandómat. Kiderült, hogy az angolos szókincsem nagy részét elhagytam/elittam valahol. Gáznak érzetem, de egynéhány kifejezést a SZTAKI-ból kukáztam ki. Még volt két órám kezdésig, amikor megcsörrent a telefon. Az étterem (a rendezvény helyszíne) üzletvezetője volt és közölte: a terv szerinti műsorvezető lemondta, így készüljek, mert előfordulhat, a házigazda szerepét is nekem kell vállalni...
Lehet akkorát nyelni, hogy az ádámcsutkád 15 centit elmozdul vertikális irányban! Akkora pelussal érkeztem a Ráday utcába, hogy odafelé még rágyújtani is elfelejtettem. Abban bíztam, mire odaérek, megoldódik a helyzet. Hát, nem. De legalább nem voltunk sokan. 5 perccel a hivatalos kezdés előtt konkrétan az üzletvezetők, a személyzet, a szervezőcsaj, meg én. Se vendég, se fellépő, se közönség. Addigra utolértem magam cigiben és a vázlatomat nézegettem, hátha jön valaki, akinek vicceskedhetek. Nos, 20 perc alatt megtelt az étterem...
Ez cirka 40 embert jelent, közülük talán 4-5 magyar. Az öt fellépőből hárman voltunk ott, az egyik ír srác a reptérről esett be, ketten jelezték, csak később jönnek. Az üzletvezető barátom mondta, hogy ő majd beszél egy pár mondatot feszültségoldásként, aztán enyém a színpad. A következőket mondta angolul: "A Manga Cowboy nevében üdvözlöm Önöket! Kezdődjék hát tehetségkutatónk, fogadják szeretettel Gulyás Attilát... " Ez - akárhogy is vesszük - pont egy pár mondat.
Hasonló dolog történt velem, mint első alkalommal a Godot-ban, meg a tv-felvételnél. Jött a lámpaláz és a színpadon teljesen eltűnt. Egy valami nem jött vissza, az angolnyelv-tudásom. Így utólag belátható: az angol nyelvű közönséget sokkal könnyebb megröhögtetni, mint a magyart. És nem azon röhögtek, hogy nem tökéletes az angolom. Egyszerűen más a hozzáállásuk a dolgokhoz, máshogyan tekintenek a világ dolgaira (sokkal szélesebb a látókörük!), és bár a legfiatalabb néző 20 éves lehetett, a legidősebb 60 körüli, sokkal koherensebbnek éreztem őket, mint bármelyik magyar közönséget. Nyilván a helyszín is közrejátszott valamilyen szinten (kis helyen sok ember, minimális hangosítás), de sokkal otthonosabban mozogtam, mint eddig bármikor a színpadon - nem is volt se emelvény, se színpad.

 Bár nem látszik, de angolul beszélek

És kiderült, hogy műsorvezetőnek is megállom a helyem. A beugrásért egyébként kaptam egy 6000 forintos kupon-t a Funzine-tól, amit egy Mexikói étteremben lehet lekajálni. Hamarosan tehát étteremkritika, de ma Magyar Kupa elődöntők a Szőnyi úton, úgyhogy megyek egy kis klórt inhalálni.