Sherlock Holmes az mégis csak Sherlock Holmes. Egy magamfajta krimifan, vagy méginkább detektív-bolond igen magas elvárásokat támaszt kedvencei adaptálásakor. Így gyorsan csak annyit mondanék, Guy Ritchie-ék megugrották a szintet. Várom a folytatást!
Sajnos rossz szokásom, hogy elolvasom az ajánlókat, kritikákat, mielőtt megnézek egy filmet. Érdekes módon, az egyik ajánlóban kifejezetten ellenjavallat volt ez a film azoknak, akik ismerik, szeretik az eredetit. Hát, én mindenkinek javaslom, nézze meg, akár kedveli a műfajt, akár nem.
Több helyütt panaszkodtak, hogy túlzottan ki van forgatva Holmes karaktere... Nem tudom, mit lehet kiforgatni egy ápolatlan, drogos polihisztor karakterén, maximum árnyalni lehet. Vagy mihez képest van kiforgatva, ugye? Minthogy létezik ezer és egy feldolgozás, jómagam botor módon az eredeti, angol nyelvű változatból indulok ki. Ebből a megközelítésből valóban dinamikusabb, verekedősebb, humorosabb a mostani Holmes, sőt, Watson doktor szerepe is túlmutat az oktondi dokumentaristáén.
A sztori kitalált, tehát csak a karakterek és a helyszínek fakadnak az eredetiből. Nagyon örültem, hogy nem mondtak ellent Holmes alapfilozófiájával, miszerint (spoiler) nincsenek természetfeletti dolgok (spoiler vége). Ami viszont tény, a nyomozati eljárás nem tartalmaz annyi váratlan fordulatot, mint Conan Doyle eredetije, ezt azért egy kicsit sajnáltam.
Csúsztatások: Sherlock Holmes nem csajozott. Valóban volt egy Irene Adler nevű nő az életében, akit csak úgy emlegetett: A Nő. Egyetlen újjal sem értek egymáshoz, de még csak nem is nagyon beszéltek. Sőt, egy véletlen folytán Holmes lett Irene esküvői tanúja. Szintén csúsztatás az eb. Nem volt háziállat a Baker Street-en, Holmes nem kísérletezett állatokon - kivéve persze az időnként meke-muka Watson-t, de kemikáliákat rajta sem tesztelt.
Nem csúsztatás, de változtatás: a klasszikus ruházat (viharkabát, sapka) eltűnt, helyette korhű, de mozgásra alkalmasabb gúnyát kapott Robert Downey. Szerencsére a végén előkerült Moriarty professzor, ami nem csak nyitott befejezés, de garancia a folytatásra. Én várom...
