Új tanítványom van, egy tehetséges, ifjú balerina. Érdekes dolgokat mesélt a balett világáról. Eddig is tisztában voltam vele - vagy legalább is sejtettem-, hogy egy igen komoly, már-már militáns közeg az övék. Egy két tanulságos történettel megerősítette a sejtéseimet, de nem ezek ütöttek szöget a fejemben, hanem egy látszólag periférikus dolog. Elregélte, hogy nagyrészt magázódnak. Nem csak a tanítványok a mesterekkel, de ő még a családján belül is magázódott egy darabig a szüleivel - minthogy az egész család a tánc- és zeneművészetekben él.
Csak azon tűnődtem el egy röpke pillanatra, hogy kikkel magázódok? Hát, nem sok emberrel. A "csúcstartó" eddig a volt munkahelyemen a 73 éves úr, aki hétvégenként jött segíteni hajnalba zárni a romkocsmába... Menetrend szerint a szombati zárás után a Lehel téri piacra mentünk reggelizni, de előtte bedobtunk egy rumot, meg egy kávét. Már első alkalommal is agitált, hogy tegezzem, de akkor nem akartam. Aztán addig nyaggatott, míg végül elkapta az ütemet és addig itatott, míg letegeztem.
Volt egy újságíró kollégám, akivel "viccből" magázódtunk. Nem sokkal idősebb nálam, de valahogy jobban esett nekünk magázódni. Van egy haverom, akivel nem csak magázzuk egymást, de urazzuk is. Szóval érdekes dolog ez, és tapasztalatom szerint kiveszőben van a magyarból. Félő, hogy előbb-utóbb teljesen eltűnik. Nagy kár lenne.

Tegezek