Öcsémmel ellátogattunk a Shiraz-ba, minthogy lehetőségünk nyílott erre a Funzine jóvoltából. Ez egy perzsa étterem. Öcsi indiaiban dolgozik, sok különbség nincs a kettő között. Alapvetően legalábbis nincs. Ugyanazokat az alapanyagokat használják, csak máshogy fűszereznek. Ez már pont elég ahhoz, hogy egész más legyen.
Korábban már jártam itt, akkor csak vízipipázni a volt évfolyamtársakkal. Az atmoszférája egészen különleges, a kialakítása miatt pedig mindenféle rendezvényre alkalmas. Vírem sugallatára komplex menüt kértünk magunknak (a pincér srác képben volt mindennel, korrekten ajánlott), mindent kettétálaltatva. Sokféle ételt végigkóstoltunk, és mindegyiknél az volt az érzésem, Europizálták a konyhájukat. Ez konkrétan azt jelenit, hogy bár az alapanyagokat tartották, mégsem fűszerezték meg az ételeket annyira, mint ahogy "otthon" szokták. És ezzel tulajdonképpen ki is húzták a saját méregfogukat. Habár minden ételnek megvolt a maga mondanivalója, nem volt elég harsogó, mint ahogyan arra számítottunk.
Kíváncsi vagyok, mit csinálnának a szakácsok, ha azt mondanák nekik: csináljátok úgy, mintha otthon lennétek! Amitől viszont lehidaltam, az a gyömbéres tea. Nagyon szeretem a gyömbér ízét, bitang jó italt csináltak belőle!
Nyilván van egy kialakult törzsközönsége: a tulajok haverjai, vízipipa-fanok, félévente visszajáró magyarok. A rést az "ingázó" magyarok és a beeső külföldiek tömik be.
Szerintem sok arcát tudja mutatni a hely. Mi pont akkor mentünk, amikor nyugi volt, de el tudom képzelni, hogy csúcsidőben minden helységben fullon vannak az asztalok. Ajánlom mindenkinek, aki kész megismerni a budapesti éttermeket, hiszen a Shiraz a paletta szerves része.
