Az Olimpiász kellős közepén vagyunk. Ilyenkor relatíve kevés figyelem irányul a vízilabdázókra, bár majd a nyári események megint fellendítik a népszerűséget. A bajnokságot viszont - sajnos - nagyon kevesen követik. A zsenijeink viszont ilyenkor is "dolgoznak".
Ugrás az időben: 2004 nyara, Gyula, Várfürdő kupa. Jómagam 19 éves fejjel újságíróként figyelem a junior- és az ifi válogatott tevékenységét, még az edzéseiket is megnézem. Vége az egyik délelőtti edzésnek, de még nem üres a medence. Egyetlen játékos van a vízben - a kaputól 8-10 méterre középen tempózgat, körülötte 10 labda. Rányúl az egyikre, kiemelkedik, a legmagasabb ponton megfordul és svédcsavarral kapura küldi a labdát. Az meg, mintha zsinóron húznák, a bal felsőbe vágódik. Az elkövető Hosnyánszky Norbert. A parton Fecsó bácsi (Kemény Ferenc, utánpótlás-igazgató) pakolja a sapkákat. A jelenetet látva leteszi őket, figyeli Norbit. Miután a suhanc bevágta a bogyót, odaszól neki:
- Norbi, csináld meg még egyszer, csak lassan, mert le akarom rajzolni.
- Lassan nem tudom, Fecsó bá', mert úgy nem lehet.
Még kilencszer megcsinálta. Az öreg megrántotta a vállát és folytatta a pakolást... Magyarországon előfordul az ilyesmi.
Amióta láttam ezt a mozdulatsort Hositól, azóta várom, hogy újra elővegye. Reméltem, már Pekingben láthatjuk, de akkor nem jött elő vele, vagy nem volt rá szükség... Mindenesetre így bukkannak fel a zsenik, így gyakorolnak, és ez lesz belőle. Felhívnám a figyelmet, hogy a mozdulat még lassítva is szinte követhetetlen. Íme.
