Most az a helyzet, hogy öcsémmel, meg apukámmal belevetettük magunkat egy kávézó-söröző reformjába. Ez gyakorlatilag napi 24 óra munkát jelent. Teljes a bizalom felénk, a főnökasszonnyal elképesztő hangulatot sikerült megvalósítani. Eleve nonszensz, hogy Budapesten nem akarnak lehúzni, kifizetnek és meg is becsülnek.A végcél egy étterem-koktélbár létrehozása. Egy szóval: kihívás.
Ami belerak egy csavart ebbe a történetbe, hogy a barátaim most vesznek át egy üzletet, ahova hívnak porondmesternek. Így is, úgy is sokat fogok dolgozni. Csak nem tudom eldönteni, a családdal, vagy a bártokkal valósuljon meg a projekt - minthogy a kettő együtt nem lehetséges. A famíliával már elkezdtem, de nagyon lassan haladunk. A barátokkal stabilabbnak érezném magam szakmailag, de nem hagynám cserbe a családot. Nem túl etikus ez, de ha a srácok többet tudnak adni, váltanom kell. Vagy kettészakadnom. Most örülök én ennek a szitunak, vagy nem?
Irigylem magam, vagy nem?
2009.06.06. 17:10 Kutya Úr
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://dogslife.blog.hu/api/trackback/id/tr211167657
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
