Ma visszafelé kezdtem el futni a Margitszigeten. Ez azért jó, mert így nem üldözöl és üldöznek, hanem szembe mész a "forgalommal", így több futót látsz. Ez engem speciel inspirál. Ráadásul, ha visszafelé futsz, akkor a rekortánon nem a megtett métereket látod felírva, hanem a még hátralevőket. Ez jobban motivál. Egyébként a két-három héttel ezelőtti köridőmhöz képest 10 percet gyorsultam, így most cirka fél óra, amíg körbeérek. Öcsémtől tudom, hogy azért 21 perc alatt is meg lehet ezt tenni, de ő vívó volt. Nem járunk együtt futni. Különben meg egész jól ráálltam a heti négy sportolásra: két vízi edzés, két futás. Súlyt még nem vesztettem, de kezdem megint embernek érezni magam. Az is valami.
Jól esik a nyár. Kevésbé vagyok fáradékony, tetszenek a záporok, és hosszú idő után először ismét szépnek látom Budapestet. Nem tudom, mi van velem.
