Alapvetően türelmes ember vagyok. Már-már zavarbaejtően. De amit egyesek meg bírnak engedni maguknak a pult túloldaláról, az - most már kimondhatjuk - kibassza nálam a biztosítékot. Pultos vs. vendég szituációk következnek (18+) - csúnya szavakkal és gusztustalan gondolatokkal.
Úgy egy hónapja egy zúzós estén (melyik nem az?) beállt egy fazon a pult bejáratába. Lengőajtó, plusz ott van vele szemben egy borhűtő, nehéz mozogni.
- Légy szíves állj ki a pultból, mert így nem tudunk dolgozni. Mindenki ki lesz szolgálva, nyugodj meg - mondtam én.
- Te ne szóljál bele, azt sem tudod, ki vagyok.
- Tényleg nem tudom, valószínűleg azért, mert nem mutatkoztál be, és mert nem tereltünk együtt disznót. Ráadásul részeg vagy. Menj ki a pultból!
- Kussolj be, én az egyik tulajdonos vagyok! Hol van az üveg Moet-ém?!
- Lehet, hogy te vagy az egyik tulaj, lehet, hogy kértél egy üveg Moet-t, de egyrészt nem tőlem kérted, másrészt akkor is menj ki a pultból!
- Ki a fasznak képzeled magad...
Itt fogyott el a türelmem, átmentem a túloldalra megkérdezni a kollégákat, valaki felvette-e. Az egyikük mondta, hogy tud róla, ismeri, nehéz eset, majd ő kezeli. Térültem-fordultam, a fazon még mindig bent állt a pultban. Ki kellett vennem egy üveg bort a hűtőből, úgyhogy odamentem, hátat fordítottam neki, ahogy tudtam, kinyitottam a hűtőt, és benyúltam a borért. Ebben a pillanatban a csávó elkaptam az ingem gallérját, rántott rajta kettőt-hármat, majd tenyéréllel lebaszott egyet a tarkómra... Pár másodpercig magam elé meredtem, vettem egy mély levegőt, kivettem a bort a hűtőből és mentem tovább. Azon az estén minden pultban csinált valami illedelmeset, egyebek között hátba baszta egy pohárral a 160 centis kolléganőmet. Azóta nem találkoztunk, bár a haverjai járogatnak, hivatkoznak rá, és hasonlóan gyökér módon viselkednek.
A múlt héten szombaton egy kedves vendég ellopta a shakeremet a pultról. Mert az ugye úgy van, hogy az ember a legnagyobb mocsokban és szarban is törekszik a szépre, a jóra. Ebben benne van, hogy ha a lehetőség adott, a vendég orra előtt készítem az italt, a pulton. Ezért néhány shaker, meg keverőpohár ki van rakva a pultra. Viszont nem mindig tudok rájuk odafigyelni. Van, hogy a kollégák veszik le onnan, mert kell nekik, de akkor ők szólnak. És előfordul, hogy csak fogynak az eszközök. Ilyenkor a drága vendégek teszik el a kis táskájukba - mondván sokat várnak a piára, nekik jár ennyi kárpótlás. Na, most akkor tegyük fel, hogy amikor le kell cserélni a téli gumit nyárira, akkor hosszú sor áll a műhely előtt. Erre idegből odamész, és kirúgod az autószerelő kezéből csavarkulcsot? Legalább ennyi értelme van a pultról lopni. A kedvencem, amikor üveg piákért nyúlnak be a pultba. Legalább is azt hiszik, de jó esetben almalevet, vagy kókuszszirupot visznek haza. Felfoghatatlan.
Aztán volt olyan is, amikor egy részeg csóka másodszor jött hozzám rendelni. Már az első alkalommal is úszásban voltam. Beordított, hogy meghív egy piára, ha ő a következő. Amúgy is ő következett volna, úgyhogy belekezdtünk. Egy whisky-colát kért. Megcsináltam, kérdezem, mire hív meg? Hozzátettem, hogy egy sambuca belém férne. Erre közölte, hogy ja, nem most, majd legközelebb. Előfordul az ilyen, gondoltam magamban, adtam a számlát, amire képes volt 70 forint jattot otthagyni (1230-ra 1300). Úgy egy óra múlva még részegebben jött, kérte az előzőt, de zúzott jégre. Kiraktam a poharat a pultra, belenyestem a zúzott jeget, hátra nyúltam a whisky-ért, de mire visszafordultam, azt láttam, hogy a gyökér fogja a poharat, és visszabassza a jeget a pultba.
- Ezt most miért csináltad?
- Sok a jég. Tudom, hogy így próbáltok spórolni a pián...
- Azért csinálom a szemed előtt, hogy lásd, mennyit töltök a pohárba. És ha sok a jég, akkor mondd azt, de ne hajigáld a jeget a pultba, mert hátracsavarom a kezedet, kitöröm a vállad, és akkor majd dobálózhatsz, amivel tudsz. De ha nem én, akkor a biztonsági őr fogja ezt megcsinálni veled, de ő ki is tépi a kezedet és bele is szúrja a hátadba.
Bambán bámult, ebből úgy éreztem, megértette. Megcsináltam az italt, adtam a számlát. Adott egy 2000-est. Visszaadtam neki 500-at. Azért nem többet, mert nem volt apróm.
- Figyelj, nem ezerkettő-harminc?
- Figyelj, nem úgy volt, hogy meghívsz egy piára? És nem bebasztad a jeget a pultba? Nincs aprópénzem, amúgy kétszázhetven forintból meg még egy pohár sört sem tudsz venni. Se itt, se máshol. A jatt meg jót tesz a léleknek. Egészségedre!
Ezt a jelenetet végignézte egy fazon, aki már a felénél fuldoklott a röhögéstől. Amikor vége lett az előadásnak, gyorsan odalépett és gratulációk közepette átadta a névjegyét. Dr. XY - konfliktuskezelő... Úgy elkapott a röhögés, hogy fél percig sírva térdeltem a pultban.
Legutóbb meg arra lettem figyelmes, hogy valaki szívószállal dobál. Odafordulok, erre, mint az oviban, mindenki nézelődik ártatlan arccal. Pörgök tovább, épp a számítógépnél vagyok, megint érzem, hogy hozzám basznak egy adag szívószálat.
- Melyik volt az?
- Mi az, hogy melyik volt az? Hogy beszélsz a vendégekkel? Itt állok már legalább tíz perce és még nem szolgáltak ki.
Mondta ezt egy kulturált külsejű, középkorú úr. Befejeztem a fizettetést, majd odafordultam hozzá.
- Mire gondoltál, amikor hozzám basztad a szívószálakat?
- Nem hiszem el, hogy ennyit kell várni egy rendelésre! Én a főnöknek a haverja vagyok, az én haverjaim csinálják ezt a helyet, jó! Te meg azért vagy itt, hogy kiszolgálj!
- Tényleg? Nagyon érdekes! És mivel szolgálhatok? (Hogy basznád teherbe a kurva anyádat!)
- Adjál két bakardi-kólát. Nem is. Hármat!
Elkezdtem megcsinálni. Össze voltak fagyva a jégkockák, ami pont kapóra jött, mert így legalább neki tudtam esni a jégfésűvel, kicsit levezetni a feszkót. De a baromarcú fasz folytatta.
- Mérem ám! Azt is, hogy mennyi idő alatt csinálod meg, meg azt is, hogy mennyit töltesz bele! Most mit csapkodsz azzal a szarral?! Mosolyogjál, mert azért kapod a fizetésed! Ha minden rendben, még jattot is adok. Jó vagy, ügyes vagy, csak higyjél magadban!
Életemben először fordult velem elő ilyesmi: az idegtől elkezdtek remegni a térdeim, meg a kezem. Abban a pillanatban átsuhant az agyamon, mi lenne, ha átrántanám a pulton és addig ütném a fejét jéglapáttal, amíg ki nem hűl a teste. Aztán a beleit beszórnám a tánctérre, a gerincoszlopával meg szétverném az összes többi parasztnak a fejét, aki aznap este bunkó volt, benyúlt a pultba, integetett, vagy megfogott. Nem tettem meg. Ja, és 2460-ra 2500-at hagyott.
.jpg)
Minden műszak előtt elhatározom, hogy nem fogom felidegesíteni magam. De amikor elindul az őrület, eltörik bennem is valami. Integetnek, helóznak, benyúlnak a pultba, megfognak, piát borítanak a pultba, cigit dobnak a pultba... Minden este eljön az a pillanat, amikor egyszerűen már fizikailag képtelen vagyok több embert kiszolgálni. Három rendelést veszek fel egyszerre, de csak beleugat egy negyedik. És amikor befejezem az egyiket, és megkérdezem, kérnek-e még valamit, azt mondják nem, de mire kiviszem a számlát, eszükbe jut valami. Az emberek többsége nem ismeri a 'kérem' szót, csak azt, hogy 'lesz'. És hőbörög, és veri a pultot, de hajnali kettőre így is, úgy is csutka részeg mindenki. Vicceskedtem én ezekkel a dolgokkal a Comedy Central színpadán. Most kijött belőlem alpári módon is. De a biztonság kedvéért leírom tisztán, érthetően:
Azt az embert, aki kiszolgál téged, nem a seggedből rántottad elő. Emberi lény. Érzésekkel és szakértelemmel. Tiszteld azért, amit csinál. Főleg, ha jól csinálja. Soha ne akarj okosabb, erősebb lenni nála! Már csak azért se, mert nála vannak azok az italok, amiket meg szeretnél inni. Egészségedre!
