Kutyaélet

Csütörtökönként a Dumaszínházon dolgozok, immáron közel két éve. Ez az egyetlen fix programom.
Új üzletvezetők vannak, nehéz az átállás. Mostanra már nagyjából sikerült, mondjuk én csak örülök, mert elég sokat edződtem az átállás két hónapja alatt. Eddig javarészt a pultban voltam, mostanában inkább a pályán vagyok. Általában ültetek is, ami azt jelenti, hogy én vagyok az első emberi lény, akivel interakcióba kerül a k. vendég a helyszínen - hacsaknem a ruhatárral kezd. Eleinte voltak gondok, főleg a jegyfoglalási rendszer kesze-kuszasága miatt, így előfordult, hogy 116-an foglaltak a papír szerint, 124-en jelentek meg érvényes jeggyel - egy olyan helyen, ahol 100 ember fér el kényelmesen. Erre még jöttek a próbanapos kollégák, valamint az amúgy is szűk helyre egy svédasztal. Az egyik ilyen alkalommal azt mondja nekem egy hatvanas forma fazon, miután végre találok ülőhelyet neki, meg a családjának:
   - A 80'-as években az NDK-ban patentebbül szolgáltak ki minket, és különben sem lehet hozzáférni a svédasztalhoz.
  - Ne haragudjon, ez van, itt van 120 ember, nem tudok mit csinálni. De még nem halt éhen senki, higgye el, jutni fog. Az előadás sem kezdődik előbb, mint hogy az utolsó ember is helyet foglalt volna.
Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy ez meg egy színház, ahová nem melegítőbe jövünk, bazmeg. Na mindegy, a szünetben már ő tört nekem utat, amikor látott 20 tányérral egyensúlyozni a konyha felé.
Ma mondjuk jó volt: á la carte ettek 103-an. A vége azért húzós lett. A fellépők ottmaradtak piálni, ami viszonylag ritka. A szívem vérzik, amikor ki kell hajítani az egymást könnyesre röhögtető Litkait, Kőhalmit, Benk Dénest és Felméri Pétert. Ott állsz, tudod, hogy amin röhögnek, meg ötletelnek, az hatással van a kortárs humorra, nem baszhatod ki őket csak azért, mert nyűgös vagy, vagy holnap korán kelsz. Főleg nehéz őket kitenni akkor, mikor már nem szomjasak és még innának...
Azért jó látni ezeket, még ha hullafáradt is az ember. Egyébként majdnem biztos, hogy Kőhalmit megihlette saját telefonja, amit a gyermeke kicsit átállítgatott - új szám beírásakor minden gomb külön hang; a 363677 a boci-boci-tarka.