Kutyaélet

Megint elbasztuk a Dumaszínházat! Illetve nem mi, szar van ebben a jegyfoglalásos palacsintában. Szándékosan fél órával munkakezdés előtt megyek be, hogy meg tudjak inni egy kávét, el tudjak szívni egy cigit, váltsak néhány szót a kollégákkal - egyáltalán felvegyem a meló ritmusát, na (tegnap még kakálni is akartam egyet, de ezt csak reggel sikerült). Ehhez képest hónapok óta valami olyanra érek be - elsőként -, hogy valami hiányzik, ki kell menni érte, szar a kávégép és a sörcsap IS, 30-cal több jegyet adtak el, mint kéne, nincs kinyomtatva a foglalás, nem is tudjuk, hányan lesznek ma. Hétfőn magam járok utána ennek a szarnak, mert így nem lehet vendéglátni. És különben is, miért kell felbaszni az agyamat már munkakezdés előtt legalább 20 perccel valami amatőr faszsággal, miért nekem kell helyrehozni? Egy egyszerű pultos és felszolgáló vagyok, órabérben.
És a tegnapi napnak volt még két csavarja. Miután lenyomtuk a Dumaszínházat - ezúttal csak 15-tel foglaltak túl -, lenéztem a pincehelységbe, mert buli volt lent. Azt láttam, hogy minden könyöklő tele van szaros pohárral, három pultos rohangál a pultban és kapkodva csapkod, nincs jegük, a Bacardi-juk elfogyott és tolják rájuk a pultot. Nem bírtam nézni a szerencsétlenkedésüket és beálltam segíteni. Van egy kis nézeteltérés (szakmai és emberi is) köztem és az egyik kolléga között. Róla egyelőre ennyit, egy későbbi posztban majd kifejtem. Meglepő módon köszönetet mondott a közreműködésért, aminek hajnal 4-kor lett vége. Szóval belenéztem egy laza 11 órás műszakba, ráadásul már át voltam öltözve, mikor beáélltam mosogatni - fehér pólóban. Az egyik kedvenc pólóm, remélem ki lehet belőle mosni a vörösbor- és kávéfoltokat.
Alighogy kiléptem, a lakótársnőm hív zokogva, hogy ott áll az ajtó előtt, de nem tud bejutni, mert szarakszik a zár. Taxiba vágtam magam, 20 perc múlva meg is érkeztem. Azt hittem, csak ő gyenge hozzá, máskor is volt ilyen: szorult, vagy meg kellett mozgatni. De nem, ezúttal nem. Majdnem tokkal együtt szakítottam ki (be) azt a szart. Végül csak kisebb károkat okoztam. Megoldásként leszereltük a levélbedobó nyílást, az így keletkezett lyukon befért a leány keze a kilincsig és be tudtunk menni. Már indulok is zárat venni, csak azt nem tudom, vasárnap hol a francban lehet kapni.
A mai nap csúcspontja ezzel együtt remélem a korcsolyázás lesz, már hetek óta készülök rá.