Kutyaélet

Hétfőn voltunk kajálni a Rómában. Ez egy 80-as évek szagú étterem a Csalogány utcában. A személyzet idős, mindenkinek vas/műfoga van, de mindenki ismer mindenkit: a vendég a személyzetet, a személyzet a vendéget, az újonnan érkezők pedig csak olyannal érkezhetnek, akit korábbról tudnak azonosítani. A hely nagyon szűkös, körülbelül 20 ember fér el, ha egy brancsról van szó, amúgy kapacitás híján közösködni kell másokkal - szintén a hely szelleme és egyáltalán nem kellemetlen. Így lehet az, hogy ebédidőben 23 perc alatt pörgetnek ki egy asztalt, levessel, főétellel, üdítővel. Jó, a kávé nem fér bele, de tudjuk jól, az ilyen helyen nem is ez a jó.
A konyha viszont fenomenális. Májgombóc leves akkora (mint a fejem) és olyan (súgok, nem mirelit) májból, hogy szinte sírok. Az alapleve nem túl zsíros, én hiányoltam. A liba comb lila káposztával, petrezselymes burgonyával is ríkat: a comb kívül ropogós, de nem száraz, a hús viszont leomlik a csontról. Tökéletes. Mellé egy liter málnaszörp kettőnknek, az egész alig több 4000 forintnál.
És a végén a mosolygós, vasfogú hölgy odajön és megkérdezi: mit számolhatok? Nagyon régen nem szokás ez már. Ott a remek számítógép (főleg a kibaszott R-Keeper), mindent és mindenkit helyettesít. Itt nem: pincérblokk, toll, kis jegyzetelés, máris kész a kézi számla. De megkérdi, mit számolhat, holott pontosan tudja. Jobban, mint mi. Kivesztek már sajnos ezek a dolgok, pedig nagyon kellenének. Egyébként nem véletlen, hogy rengeteg vendéglátós jár ide. Többen mint a kívül csilivili, belül félhomályos műmájer szarokba.
Este meg koktéltréning volt. Megpróbáljuk átrajzolni az itallapot, egyelőre túl vagyunk az első fázison. Ha megvan a végleges, megosztom, ígérem.
Tegnap nem kellett dolgoznom. Először is aludtam egy jót, aztán kedves barátom kérésére lementünk megnézni egy használt Subaru Forestert Fehérvárra. Ide jártam főiskolára, utálom, mint a szart. Gondoltam én. Most, hogy kicsit más szemmel jártam ott, egy év után, egészen megnyerő volt. Főleg a karácsonyi "forgatag". Kürtőskalács, bazinagy Karácsonyfa, füzérek mindenhol, apró bódék, macskakő. Mint bárhol máshol, nekem ezúttal mégis tetszett. Végezetül egy kávé a Pátriában. Rám bizonyosan emlékezni fognak, mert kicsit furcsát rendeltem, nem mondom el, mi volt az, mert a későbbiekben még fontos lehet számunkra ez a receptúra.
A Subaru egyébként egy álom. Nem sok 23 éves emberke van, aki egy Forestert akar magának. Pedig sokkal jobb, mint egy BMW, vagy egy Merci. Egyrészt kevesebb vele a gond, ezen felül sokkal biztonságosabb és a maga módján karakteresebb. A vezetési élményről nem tudok nyilatkozni, ezt a példányt nem vezettem, de az erőt a bal hátsó ülésben is éreztem. Nem úgy tervezték, mint a mostani kocsikat: fél évente szerviz, különben csődbe megy a gyár. Ez a dög most van túl néhány szerivzen 75.000 km után. Ha két éven belül be kell tolni, nem ér a nevem. Barátomból kiindulva meg fogja venni.
Ez a tény pedig stratégiailag fontos a nyarunkat illetően...