Kutyaélet

Karácsony túlélve, bár még haldoklom. Elsődlegesen azért, mert nem kapok levegőt és még mindig nem tudok nyelni. Enyhén begyulladt a torkom. Szenteste kezdődött, azóta folyamatos, talán kicsit enyhülő fájdalom.
Nagyon sokat aludtam az utóbbi pár napban, pedig tevékenyebbre terveztem. De legalább olvastam egy csomót. Mielőtt kitérnék ezekre, megosztanám: a Valami Amerika 2 kibaszottul kurvajó! Vannak igényeim mozifilmekkel szemben, pl legyen szórakoztató, ne basszam fel valami apróságon menet közben az agyam és kapcsolja ki az agyam arra az x időre, amíg a moziban ülök. A Várnai Brothers újabb sztorija tökéletes erre a célra. Nem mennék bele itten részletekbe, csak két színész zseniális alakítására hívnám fel a figyelmet: Csuja Imre és Tompos Kátya. Előbbit a Rém rendes család óta imádjuk (apropó mekkora fonák, hogy Szervét Tiborral, a bukott magyar Al Bundy-val nyomják együtt ebben a filmben, én tuti ráraktam volna egy poént erre, mint az elsőben tették Szabó Sípos Barnabással és Ross doktorral), és maffiafőnököt játszik - zseniálisan. Minden mozdulata röhögésre ingerel. Utóbbi a magyar filmipar új csillaga (legalábbis én eddig nem sokat hallottam róla), hacsak el nem lopja külföldre Vajna.
Az irodalomban egyfelől csalódtam. Egyik barátomtól Zafón új regényét, az Angyali játszmát kaptam. Megmondom, mi a bajom, lehet általánosságban is értelmezni. A kortárs művészek összekeverik a műfajokat. Tradicionálisat a modernnel, szezont a fazonnal, mindent mindennel. (Nagyjából ez a "kortárs": nem tudjuk értelmezni, de érezzük, hogy művészet). Itt is ez történt. A 460. oldalig (nem tudtam letenni) kapunk egy feszült krimit, amiből a maradék 150 oldalon (nem akartam letenni) egy romantikus horror sci-fi-dráma lesz. Anyád! És, ami a legrosszabb: a szerző sem tudja, mit akart mondani. Nem baj, határidőre megvan, a kaidó fizetett. Kösszépen. Másfelől viszont olvastam Agatha Christie-t is, mert szeretem. Egy novelláskötet akadt a kezembe, rejtélyes történetekkel. Tök jó volt, bár már megtanultam Christie-ül olvasni, úgyhogy egyből rájöttem a sztorik kulcsára. Jó érzés volt. Illetve olvastam néhány ponyvát, amikben nem csalódtam, inkább jókat derültem névtelen írók említésre méltó írásain. Hiába, ha nincs magasan az elvárás nem lehet nagyot csalódni.
A Karácsony érdekes volt. Anyám iwiw-en küldött meghívót, hogy vegyek részt... Végül is ott töltöttem a szentestét, ahol a megelőző huszonhármat. Szerencsére a torokgyulladás miatt nem tudtam sokat beszélni - így igény sem volt erre. De szép lassan rendeződik a viszony köztem meg a szülői ház között, bár már soha nem lesz az igazi. Legalább is addig biztos nem, amíg a szülő azt kérdezi gyermekétől: "Fiam! Szoktak-e lenni ott orgiák, ahol te most laksz?" Mindezt blazírt arccal, szenteste.
Annak reményében várom a szilvesztert, hogy egyszer igennel tudok válaszolni a fenti kérdésre.