Kicsit morbid, hogy pont így halottak napja alkalmából "térek vissza". A blogolástól tisztes távolságban éltem végig a nyarat, aminek talán megvolt a maga előnye, de inkább hátránya.
Megpróbálom röviden összefoglalni, mi történt, aztán így, újszerű lendülettel, az újabb bejegyzésekben flashback-szerűen igyekszek mindent megmagyarázni.
1. Végighajtottam a nyarat, aminek anyagilag semmi értelme nem volt. Egy romkocsmában rohadtam, aminek a summázata: megismertem egy szubkultúrát, de ennyi nekem elég is volt a vendéglátásból. 3 éve nyomom és most már szeretnék pontot tenni a végére. Vagy nyitni egy saját kricsmit, de ez távolabbi sztori.
2. Szerelmes vagyok, mint állat. Erről egyelőre tényleg csak ennyi...
3. Beindulni látszik a humorista énem. Nemsokára leszek a Comedy Central Bemutatja című műsorban, ami figyelembe véve, mennyire nincs színpadrutinom, egyszerre volt kihívás és megtiszteltetés.
4. Már csak ketten vagyunk az albérletben. Ennek megvannak a jó oldalai (nagyobb szoba, több tér, kevesebb alkalmazkodás), és a kevésbé jók (több lakbér, több házimunka). De az igazán nagy baj a poloskákkal van.
5. Család: apám munkanélküli lett, ezzel együtt én és az öcsém is családfenntartó. Próbáljuk tartani az öregben a lelket, vagy nyomni neki egy kis lóvét, ha tudunk. Öcsémnek egyébként kurvajó melója van egy Indiai étteremben. És full respekt neki, ügyesen csinálja, csak még a pénzét nem tudja beosztani. Anyámmal tisztes távolságban aránylag idilli a viszonyunk.
6. A kedvenc számom. És a nagy kereszt: diplomamunka. Jó lenne végre túl leni rajta, mert akkor nem csak egyszerűen munkanélküli lennék, hanem diplomás munkanélküli.
Folyt. köv.