Kutyaélet

Ha már az állatok. 6 éves korom óta utazok BKV-val. 19 éves koromra egy akkora stóc bérlet jött össze, hogy abból egy szezont végigfűthettünk volna. A jelzett időszakban egyetlen egy nap sem hiányzott. Két éve leszoktam a bérletről - szoros összefüggésben a tanulói jogviszonyom megszűnésével. Azóta kétszer büntettek meg, legutóbb jó egy hete.
Már az első büntetést is geciségnek tartottam. Tavaly nyáron munkába menet a Margitszigetnél leszállított egy cirka 21 éves takonyka a 4-6-osról, hogy akkor itt most bünti lesz, mert tegnap lejárt a bérletem. Úgy voltam vele, hogy ennyi rugalmasság még igazán beleférhetett volna, de jól kerestem, gondoltam, férjen bele nekik egy kis pluszpénz - nem mintha megérdemelnék.
Egy héttel ezelőtt viszont kicsapták a biztosítékot. A kedvessel utaztunk a Batthány tértől a Keletibe. Ő nem túl gyakorlott a budapesti tömegközlekedésben, ráadásul vonzza a furcsa helyzeteket. Úgy éreztem, elég a szakaszjegy, nem is szóltam neki, hogy kicsit csalunk. Általában leszarják, mit mutatsz nekik, csak valami legyen, így szoktam néha csak felvillantani a márciusban lejárt bérletemet a metróban. Kifelé jövet a mozgólépcső tetején inspekció. Egy nő megnézte az enyémet, bólintott, elengedett. Mentem tovább, keresem a kedvest, hát látom, párbeszédben van az egyik ellenőrrel. Elkezdtük tenni a hülyét, hogy nem tudtuk, meg bocsánat, de megy a vonat... Erre a csávónál - aki kb a vállamig ért - kiborult a bili. A következő mondatok hagyták el a száját: "Itt én vagyok a főnök... Rendőrt hívok... Márpedig itt valaki fizetni fog..."
Tényleg ment a vonat, úgyhogy odaadtam a személyimet. Csigalassúsággal kitöltötte a jegyzőkönyvet, olyan gyöngybetűkkel, amilyet én csak az osztálytársnőimtől láttam. Ballal aláírtam a papírt valami teljesen más ember nevén. Erre visszakérte a személyimet, hogy ellenőrizze az aláírást. Hiába nem stimmelt, nem akadt fenn rajta. Kaptam egy 12.000 forintos csekket. Vége.
Pár nappal később, október 31., vasárnap este 18.00. A 4-6-ossal mentem a Mechwart ligettől a Széna térig - egy megálló. Egy hangoskodó emberre lettem figyelmes, pár ajtóval odébb. Amikor elkezdtem fülelni vettem csak észre, hogy egy 150 centi magas, ápolatlan fazon ordít: "Rendőri lesz. Hallja, ne csinálja! Rendőri lesz! Rendőri lesz!!". Erre már a maréknyi utazóközönség is odafigyelt. Egy ellenőr próbált megbüntetni egy nála háromszor nagyobb darab embert, közben a társait hívta, akik a kocsi másik végében vakarták a zsákot. Nem vártam meg a jelenet végét.
Ez a két esemény kérdéseket szült bennem: Miért csak az egyikünket büntették meg? Amíg zajlott a büntetés, hány bliccelő ment el mögöttünk? Minek is a főnöke ő tulajdonképpen? Ha a szakaszjegy és a vonaljegy között 50 forint a különbség, miért fizetek (nyilván nem fogok) 12.000 forintot? Miért kell egy ellenőrnek a rendőrökkel "fenyegetnie" az utast? A rendőrnek mióta van joga kiadni az adataimat az ellenőrnek? Hogy lehet, hogy az ellenőrök többségében elhízott, önértékelési- és/vagy pszichés problémákkal küzdő, iskolázatlan, nyelveket nem beszélő emberek? Vajon van-e összefüggés a mostanában a BKV-nál eltapsolt több mint 100 millió forint és a felspannolt, mindenáron büntetni akaró ellenőrök között?
Egyet biztosan tudok. Egyetlen forintot nem fogok befizetni a BKV-nak. Semmilyen tulajdon nincs a nevemen, ha netán megbíznának egy behajtó céget az összeg összegereblyézésével, maximum a ruháimat vihetnék el. Ha szükségük van a pénzre, ne rajtam, vagy másokon próbálják bevasalni, hanem a tolvaj vezetőiken keressék. Ja, és fogok én majd teljes árat fizetni az utazási szolgáltatásért, ha az ár/érték arány végre utoléri magát.