Reggel rosszul keltem ki az ágyamból és bemelegítésnek meghúztam a bokám. Mosogatásnál összetörtem az egyetlen mély üvegedényt a háztartásban, majd szétfejeltem az egyik szekrényajtó sarkát - mert elfelejtettem, hogy nyitva van. Azért volt nyitva, mert ott tartom a szerszámokat és éppen egy másik edény fülének a nyelét próbáltam meghúzni, de olyan jól sikerült, hogy letört, tehát két edényt nyírtam ki ma. Aztán felhívtak az utazási irodától, hogy nagyon tetszett nekik a tegnapi fellépésem, csak sajnos túl őszintén szidtam a franciákat, aminek a francia partnercég képviselői annyira nem örültek, ezért az igazgató sem, úgyhogy a holnapi rendezvényre inkább valaki mást hívnának humorkodni - ergo buktam egy wellness kupont. (Első céges rendezvényem volt, és mondták, mire kíváncsiak, mire nem, csak a franciákat felejtették ki.)
Lementem vásárolni, éhen ne haljak. Hazafelé mérsékelt örömmel konstatáltam, hogy sikerült alulmúlni a tavalyi csóróságot, jelenleg 160 forinton állok. Ételkészítés közben sikerült leforráznom a kezem, pont ott, ahol szemölcsöt írtok. Fáj ez most nekem. Jelenleg félek megmozdulni, főleg pisilni menni, mert még a végén letöröm, vagy kifordítom a micsodámat. Igazából kedvem volna nevetni az egész napon, ha nem félnék, hogy kiszúrom a saját szememet a szakállammal. Vagy valami hasonló. Mindenesetre hivatalosan is kijentem: ma van a nap, amikor nem kellett volna felkelnem!

A kép csak illusztáció. Egyelőre...