A Széna tértől nem messze van egy épület - nevezzük irodaháznak. Vannak benne boltok, irodák, lakások, és egy kávézó-söröző. Könnyen megközelíthető ez a kis kocsma, nincs túl nagy zaj, és ami a legfontosabb: éjjel-nappal nyitva van! Ennek megfelelően kíválóan alkalmas egy "kilépőital" elfogyasztására, buliból hazafelé. Természetesen elő szokott fordulni, hogy az az egy nem egy, de ennek okán senki nem bánkódik. A tulajdonosok örülnek, a törzsvendégek szívesen fogadnak, és mindig találni ott legalább egy ismerőst.
Nem csak alkohol-kulturálisan érdekes a hely, hanem építészeti- és társadalmi szempontból is. A kritikusokat megosztja maga az épület, a kávézó rész pedig egyetlen pillanat alatt tud egy Rejtő-regény helyszínévé válni. Amikor egy volt kollégámon keresztül belecsöppentem a társaságba, volt ott antikvárius, internetes vállalkozó, üzletember, természetgyógyász, bankár, filmproducer, informatika tanár, és alkalomadtán még ki tudja micsoda...
A boltív alatt jobbra...
A vendéglátásáról most ne beszéljünk, legyen elég annyi, hogy nem az alkalmazottak tehetnek róla, hogy olyan, amilyen. Csak azért gondoltam ezt megosztani, mert A Hattyúház aljában található söröző egyike az olyan helyeknek, amiket a vendégek tesznek azzá, ami. És nem a tulajdonosok, vagy az üzletvezetők. Nagyon ritka manapság az ilyen, számomra az egyik legkedvesebb hely.
