Nem nagy a szobám, nincs nagy légtere. Reggel a lakótársnőm szólt, hogy rohadok. El nem tudtam képzelni, mi lehet, maximum egy cigaretta szagú nadrágra gondoltam. Kiszellőztettem, megérkezett vendégségbe az öcsém, ő is szólt, hogy rohadok. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hát újból kiszellőztettem. Térültem-fordultam, beléptem a szobámba és azt éreztem, rohadok. Hirtelen arra gondoltam, hogy valahova beszorult egy mocsadék poloska, de így télen? Mindenesetre ágyneműt cseréltem, a szennyesemet eltávolítottam a szobából és persze - kiszellőztettem.
Belemerültem a munkáimba, kint ültem a konyhában, közben ment a mosógép. Lejárt, elkezdtem kiteregetni. Ennek keretén belül ismét betoppantam a szobába, hogy vállfára akasszam a cuccaimat, és akkor... úgy éreztem, az egész szoba, sőt, a lakás, az egész világ rohad, előre jött a 2012 és az én szobámból indul!
Tekintetem tétován a szemetesre siklott és ott figyelt egy banánhéj... Maximum reggel óta lehetett ott, de látszólag istenien érezte magát. Zsákostul megfogtam és kihajítottam. Így oldódott meg a rohadó szoba története.
