Kutyaélet

Voltunk Dumaszínházas fényképezésen. Tök jópofa volt, egy műteremben kellett pózolnunk fehér háttér előtt. Ha megvan az eredmény, megosztom veletek.
Közben azon morfondíroztam, mit is jelent manapság egy fénykép. A szülői háznál antik, több mint 60 éves fényképeket szkennelgettünk, itt volt ugye a fotózás, mostanában én is igyekszek valamilyen beszédes képi illusztráció csatolni a bejegyzésekhez... Itt ülök egy kávézóban és itt ül még nem messze két volt fotós kollégám, akik aktív sportfotósok, többen a környezetemben most tanulnak fotózni, néhányan külföldön, jómagam meg nem vennék olyan mobilt, amiben nincs egy jobb minőségű kamera. Egy ismerősömék családi házának tetőtere tulajdonképpen egy múzeum; a gyűjtemény nagy része régi fényképezőgépekből, alkatrészekből áll.
Anno a fősulin én is tanultam egy kicsit fotózni, digitális géppel. Akkor még modern dolognak számított. Élveztem, olyannyira, hogy akkor elhatároztam, jól veszek magamnak egy normális, időtálló gépet. Ez eddig nem történt meg, de a dokumentarista énem úgysem hagy békén, előbb-utóbb lesz.
Szóval itt van ez az évszázados technológia, folyamatosan fejlődik és hiába a net, meg a hiperdurva videokamerák, még mindig van varázsa az állóképnek. Sőt, olykor még beszédesebb is tud lenni, mint egy mozgókép. Én örülök ennek!