Kutyaélet

Azért értek pozitívumok az utóbbi pár napban, ha nem is olyan sok. Azt mindenesetre most már kijelenthetem, hogy rossz alvó vagyok. Egyébként mi a francnak blogolnék hajnalban, amikor tegnap este fél 11-kor végeztem a munkával és hajnal egykor feküdtem le aludni? És ez nem az első eset.
Szóval voltam vendégségben a volt tanítványaimnál. Tavaly még tanítottam egy fiú testvérpárt (most már nagy lovak, az egyik 18, a másik 16). A szülők nagyon csíptek és szerencsére a gyerekek is, ráadásul nagyon jó fejük van, tehát a tanítás is könnyű volt. Egyszer megesett náluk a következő. Tanítom a kisebbik gyereket, amikor belép anyuka a nappaliba port törölgetni. Nyitja ki a bárszekrényt, amiből kék fény tör elő. Odakapom a fejem és azt látom, hogy csak úgy sorjáznak a legkülönfélébb vodkák. Ebben a pillanatban belép apuka, elkapja csodálkozó tekintetemet. Mennyi van még az órából? - kérdi. Húsz perc - mondom. Bólint, majd kimegy. 22 perc múlva megjelent egy tálcával, egy pohár jéggel és kismillió felespohárral. Egy óra múlva már nehezemre esett a beszéd és a járás, ettől függetlenül kurvajót beszélgettünk. Apuka már a harmadik után az U-571 című filmmel demonstrálta az új 5.1-es hangrendszerét. Az italkülönlegességeket egyébént anyuka bátyja intézi Oroszországból, ott dolgozik. Ezt a hangulatot próbáltuk meg visszaidézni szombaton. Ott volt az egész család. Csüngtek a szavaimon, faggattak nyomorult kis életemről. Még az utóbbi egy év feldolgozásának felénél sem tartottam (hamarosan itt is évértékelek, csak még nem tudom, mennyit akarok itt kiírni), amikor a nagyobbik lemondóan felvetetette: most már azonnal töltsenek nekem inni, mert megérdemlem. Szóval így telt ez, meg persze beszélgettünk a nevelésről. Fantasztikusan jófej szülők, fantasztikusan jó fejű gyerekek, egészségesek, jó rájuk nézni. És bár anyuka folyamatosan aggódik (ez a feladata), nagyon jól működnek, mint család. Feltöltöttek. Az ivás része nem ment olyan jól - én vagyok a hibás, nem kívántam.
A másik pozitívumot már korábban is említhettem volna. Még szilveszterkor a humoristák közül mondták páran, hogy A Világ 99 legkevésbé ismert csodája című könyvről írt mondataim miatt rábukkantak a blogomra és tetszik nekik. Egyénként itt jegyezném meg, hogy megnéztem, milyen kereső-kifejezések okán kerülnek hozzám olvasók. Kíváncsi vagyok, hány bejegyzést olvasott el az a kedves szörfölő, aki a keresőbe a "szájba baszható lányok" szavakat írta és ide kattintott. Az is érdekelne, ez hogy lehet...
Szóval optimistán tekintek a jövőbe, barátaim és jómagam is rendelkezünk néhány ötlettel a jövőt illetően. Még az is lehet, hogy mocskosul meggazdagszunk idén. Mert bárki bármit mond, válság ide vagy oda, éhes és szomjas ember mindig lesz.