Kutyaélet

Tegnap este voltam a Vasas-Recco-n. Mindent félretéve, elképesztő élmény látni Benedeket, Kásást, Madarast, Marcz-et a Recco-ban játszani. De ezek a srácok nem csak játszanak, a hátukon viszik a világ legjobb klubcsapatát. Félelmetes sportemberek, zsenik, na. Amint Benedek Tibor művel... Pár hete, amikor kiderült, összekerült a két csapat, közölte, neki személyes törleszteni valója van, még pár évvel korábbról, amikor a Domino-val döntőzött a Vasas ellen. Erre lőtt egy hármast. És olyan motiváltan játszott, mint talán senki a Recco-ból. Nemsokára 37 éves lesz. Példakép.
Más. Megint visszapöttyentem a média világába egy kicsit. Steinmetz Barnával kellett készítenem egy rövid interjút a végén. Emlékszem, néhány éve még gyakorlatilag piknikezni lehetett a zsűri mögötti sajtórészen, most meg... Alig lehet elférni. De már néhány éve a döntőkön sem. Boldog-boldogtalant beengednek a sajtósok közé. Ezt mindig is utáltam. Mi a faszt keresnek ott vizes bugyis pinák, akinek nemhogy semmi közük a médiához, de még zavarják is azokat, akik esetleg dolgozni mennek oda. Most is. Hiába ellenőrizték kétszer a sajtókártyát, csak beült mögém két fazon, akik - bár játékvezetői szemszögből nézték a meccset - ordasnagy baromságokat pofáztak végig. Ráadásul volt is mit elemezniük, úgyhogy nem mondom, hogy nem zavartak.
Aztán ugye a meccs végén megindul a hiénák hada és darabokra szedi szerencsétlen játékosokat. Valamennyire szerencsés helyzetben voltam Barnával, mert egyrészt "elbújt", vagyis nem jött át az újságírókhoz, másrészt ő hálás alany, tud is szépen beszélni, ergo nem nehéz vele dolgozni. Csak annyi volt a bibi, hogy nem engedett át elsőre a bisztiboj, és Barna is egy kisebb csoporttal volt elfoglalva, akik nem tudom, kik, de miatta jöttek - valószínűleg távoli rokonok. De jót beszélgettünk, jó érzés, hogy bár nem vagyok benn a vérkeringésben egy éve, nem kell bemutatkoznom, kapcsiból tudják, ki vagyok. Talán még ellenfélként is emlékszik rám.
Kicsit rímelek az előző posztra; az újságírást legalább annyira nem kellene abbahagynom, mint a színpadi bohóckodást. Csak azt nem tudom, ha 625381 helyre elküldtem már az életrajzomat, akkor még hány helyre kell, hogy normális médiumot találjak?